Úgy győzhetsz, ha már nem érzed magadénak a régi gyengeséget
Oberlander Báruch rabbi a Ki Técé hetiszakasz nyitó mondatából indul ki: „Ha kivonulsz háborúba ellenséged ellen…” A hászid magyarázat szerint ez nemcsak valódi háborúról szól, hanem az ember legfontosabb belső küzdelméről is, a jécer hárá, a rossz ösztön elleni harcról.
A rabbi egy lubavicsi történettel szemlélteti ezt. Élt ott egy nagy tudású zsidó, Jászele bácsi, aki péntek délután elment a mikvébe. Várakozás közben, amikor tórai dolgokról nem beszéltek, szóba került politika, háború, a cár és a világ ügyei. Jászele meg is hívta beszélgetőtársát, hogy utána menjen fel hozzá, és folytassák egy pohár kvasz mellett.
A mikve után azonban Jászele már a heti szakaszt tanulta, kommentárokat nyitott ki, elmélyült a Tórában. Fél óra múlva kopogtak: megérkezett a korábbi beszélgetőtárs. Jászele ránézett, és azt mondta: „Az a másik Jászele volt.” A mikvében még egy másik lelkiállapotban volt, most már a Tórába merült Jászele állt előtte, akinek nem ugyanazok a dolgok fontosak.
A rabbi ezt kapcsolja Maimonidész tanításához, hogy a tsuvá, a megtérés részeként az ember bizonyos értelemben „nevet változtat”: úgy tekint magára, mintha már más ember lenne. Nem elég állandóan ugyanazzal a rossz szokással birkózni, miközben továbbra is saját személyiségünk részének tekintjük. Mélyebb változás akkor történik, amikor azt mondjuk: ez már nem én vagyok.
Ez ad különös értelmet a hetiszakasz szavainak is: „ellenséged fölött”. A jécer hárával szembeni győzelem egyik útja, hogy az ember eleve magasabb helyre áll. Nem azonosul a kísértéssel, nem mondja, hogy „ilyen vagyok”, hanem tudja, hogy képes más emberré válni. A tsuvá ereje éppen ebben áll: a múlt gyengesége nem köteles meghatározni azt, aki ma vagyok.
