Ellátni, tanítani, fegyelmezni: a szülő három feladata
Oberlander Báruch rabbi Mózes ötödik könyvének egymást követő hetiszakaszaiból mutatja meg, milyen sokrétű feladat szülőnek lenni. A Tóra lépésről lépésre rajzolja meg a szülői felelősséget: először gondoskodni kell a gyerekről, aztán tanítani és nevelni, végül pedig meg kell mutatni neki azt is, hogy a döntéseinek következménye van.
A Dvárim hetiszakaszban Mózes így emlékezteti Izraelt a pusztai vándorlásra: az Örökkévaló úgy vitte a népet, „amint viszi az ember az ő fiát”. Ez a szülői feladat első rétege. A kisgyerekről gondoskodni kell: ellátni, őrizni, biztonságot adni neki, figyelni testi szükségleteire. Az élet kezdetén a gyerek mindenben rá van utalva a szülőre.
A következő lépés a tanítás. A Tóra azt mondja: tanítsd gyermekeidet. A fizikai jólét önmagában kevés. A szülőnek utat kell mutatnia, át kell adnia a Tórát, az értékeket, a helyes életvezetést, és meg kell tanítania gyermekét arra, hogyan igazodjon el a világban.
Az Ékev hetiszakasz újabb elemet tesz hozzá: „amint az ember fegyelmezi fiát, úgy fegyelmez téged az Örökkévaló, a te Istened”. A neveléshez tehát határok is tartoznak. A gyereknek meg kell tanulnia, hogy a jó és a rossz döntéseknek következményük van. Ez a fegyelmezés nem feltétlenül jelent büntetést, még kevésbé fizikai fenyítést. Sokszor elég egy szigorúbb tekintet, egy egyértelmű jelzés, hogy a szülő nem helyesli, ami történt.
A Reé hetiszakasz áldás és átok közötti választása már azt mutatja, hová vezet mindez: a gyermeknek idővel magának kell választania. A szülő feladata, hogy addigra legyen előtte minta, tudás és világos értékrend. Gondoskodás, tanítás és következetes fegyelmezés együtt segítheti, hogy később saját döntéséből is a helyes úton járjon.
