Nem az út hozza az eredményt, hanem Isten vezeti az utat
Oberlander Báruch rabbi a Mászé hetiszakasz elejéből kiindulva arról tanít, hogyan tekintsünk az utazásainkra, életünk fordulataira és azokra a helyzetekre, amelyekbe kerülünk. Az ember gyakran utólag így gondolkodik: milyen jó, hogy elmentem oda, mert valami jó történt velem; vagy éppen fordítva: de kár, hogy odautaztam, mert abból baj lett. A rabbi szerint a hit szemével nézve ez fordítva van: nem azért történik valami, mert mi véletlenül odamentünk, hanem az Örökkévaló irányítja úgy az utunkat, hogy ott történjen velünk az, aminek történnie kell.
A hetiszakasz Mózes felsorolásával kezdődik: negyvenkét állomást ír le, ahol Izrael fiai a pusztai vándorlás során megálltak. A Tóra különös kifejezést használ: Mózes felírta „kiindulásaikat vonulásaik szerint”. A hászid magyarázat a héber szóban a „má” jelentést, vagyis az eredményt látja meg. Mintha a Tóra azt mondaná: Izrael fiai nem egyszerűen mentek valahová, majd ott történt velük valami, hanem az Örökkévaló az eredmény szerint vezette őket egyik helyről a másikra.
Ez a pusztai állomásoknál világosan látszik. Marában keserű volt a víz, Élimben édes víz és pihenés várta őket, Refidimben pedig egyáltalán nem volt víz. Nem a véletlen döntötte el, hová érkeznek. Amikor Isten azt akarta, hogy az ember megtapasztalja a keserűséget, oda vezette; amikor édességet és nyugalmat akart adni, másik állomásra vitte; amikor a hiány próbatételét kellett átélni, akkor oda irányította őket.
Ez a tanítás a mai utazásainkra és döntéseinkre is vonatkozik. Az embernek nem kell állandóan azon rágódnia, mi lett volna, ha nem indul el, vagy ha másfelé megy. A zsidó hit azt tanítja: minden lépés mögött isteni gondviselés áll. A feladatunk az, hogy ott, ahová kerülünk, keressük meg, mit akar tőlünk az Örökkévaló, és bízzunk benne, hogy minden út végül jóra vezethet.
