Erős ember cselekszik: miért kapta Beér Sevá kétszer a nevét?

Előre meg kell-e egyezni mindenkivel, mielőtt megtesszük, amiről tudjuk, hogy helyes? Oberlander Báruch rabbi a Toldot hetiszakasz kapcsán Izsák kútjaiból mutatja meg, hogy van, amikor lépni kell, és a béke csak utána jön.

Sokszor tudjuk, hogy cselekedni kell, és azt is, mi a helyes, mégis félünk. Ilyenkor úgy gondoljuk, előbb beszélünk minden szomszéddal és érintettel, hogy mindenki beleegyezzen, és csak akkor lépünk. A rabbi szerint ez néha jó, de van, amikor az ember tudja, mit kell tenni: el kell indulni, tényeket kell teremteni, és a helyzet utána fog átalakulni. Vallási dolgokban mindenképpen így van. Nem lehet előre minden nehézséget kiküszöbölni; lépni kell, és utána megnézni, mi a legkönnyebb megoldás.

A heti szakaszban ősatyánk, Izsák a filiszteusok földjére érkezik. Apja, Ábrahám már ásatott ott kutakat, de azokat mind elvették és tönkretették. Izsák újra ásni kezd. Az egyiket elveszik tőle, aztán a másodikat, a harmadikat, de a hetediknél már nagy az öröm, mindenki elfogadta. Ezért nevezte el a helyet Beér Sevának, mert ez a hetedik kút, és ez már békességben született. Beér Sevá ma is nagy város Izraelben.

Csakhogy az előző heti szakaszban már olvasunk erről a névről: Ábrahám is így nevezte el a helyet, mert szövetséget kötött Ábimelechhel, az ottani királlyal, és esküt tettek egymásnak; nála a név az esküre utalt. Akkor most ki adta a nevet, Ábrahám vagy Izsák?

A rabbi válasza: a sava, az eskü, és a seva, a hét, teljesen más. Ábrahám előbb szövetséget kötött, és bízott abban, hogy az eskü után minden jól megy majd. Végül kiderült, hogy hiába ígértek, nem tartották be, és a hely tönkrement. Izsák nem kért engedélyt senkitől. Tudta, hogy az Örökkévaló neki adta a földet, tudta, mi a dolga, és ment előre. Az első kútnál nem járt sikerrel, a másodiknál sem, de aztán a filiszteusok látták: ez az ember erős, kössünk vele békét.

Izsák ezért mondja, hogy ez a név nem az eskü miatt jár: „Én léptem, én mentem előre, és így sikerült áttörni ezt a nehézséget.”