Nem jutalom, hanem segítség: amikor Isten megadja a micvák feltételeit
Oberlander Báruch rabbi az Ékev hetiszakasz áldásairól tanítva fontos különbséget tesz jutalom és segítség között. Amikor a Tóra azt mondja, hogy ha Izrael hallgat az Örökkévaló parancsolataira, megőrzi és teljesíti azokat, akkor bőség, béke és áldás érkezik, ezt nem feltétlenül klasszikus jutalomként kell érteni. A Talmud szerint a micvák valódi jutalma a túlvilágban van. Amit ebben a világban kapunk, az inkább lehetőség: Isten megteremti azokat a körülményeket, amelyek között az ember még jobban tudja szolgálni Őt.
A hetiszakasz három kifejezést használ: hallgatni, megőrizni és teljesíteni. Elsőre ezek hasonlónak tűnhetnek, de a rabbi magyarázata szerint külön lépcsőket jelentenek. Az ember először hallgat a micvákra, vagyis elfogadja, hogy mit kér tőle az Örökkévaló. Aztán „megőrzi” azokat: nemcsak a tilalom határánál áll meg, hanem már előtte kerítést épít, ahogy a bölcsek tanítják. Vigyáz, nehogy olyan helyzetbe kerüljön, ahol könnyen átlépheti a határt. Végül teljesíti a parancsolatokat a gyakorlatban is.
Erre válaszol az Örökkévaló ugyanazzal a szóval: Ő is „megőrzi” a szövetséget és az áldást. Mintha azt mondaná: ha látom, hogy ti komolyan veszitek a micvákat, én is megadom nektek mindazt, ami ehhez szükséges. Békét, nyugalmat, megélhetést, lehetőséget. Hiszen a zsidó élethez gyakorlati feltételek is kellenek: szép tfilin, mezuzá minden ajtóra, jó zsidó iskola, jesiva, kóser étkezés, idő és erő a tanuláshoz.
A tanítás ezért biztató: amikor az ember őszintén igyekszik a micvák útján járni, az Örökkévaló segítséget ad hozzá. Nem egyszerűen megjutalmazza, hanem megnyitja előtte az utat, hogy még többet tehessen.
