Mitől marad fenn a világ?
Oberlander Báruch rabbi a Berésit hetiszakasz első szavaiból indul ki: „Kezdetben teremtette Isten…” Rási a Midrás alapján megjegyzi, hogy az Örökkévaló először a szigor, az ítélet rendje szerint akarta megteremteni a világot, majd látta, hogy így a világ nem maradhat fenn, ezért a kegyelemmel is társította.
Elsőre ez furcsának tűnhet. Ha minden vétek azonnal súlyos következményt vonna maga után, talán mindenki sokkal istenfélőbb lenne. Akkor miért ne működne a világ?
A választ a rabbi a Pirké Ávot ismert tanításához kapcsolja: a világ három dolgon áll – a Tórán, az istenszolgálaton és a jótékonyságon. A cedáká és a mások iránti irgalom pedig abból fakad, hogy az ember Isten útjait követi. Ahogy az Örökkévaló kegyelmes, úgy nekünk is kegyelmesnek kell lennünk.
Ha a világot kizárólag szigor uralná, az ember talán jobban félne Istentől, de nem tanulná meg a könyörületet. Mindenki csak a saját igazát nézné, kevesebb lenne a megértés, az alkalmazkodás és a segítség. Az ember és Isten közötti kapcsolat akár fegyelmezettebb is lehetne, miközben az ember és ember közötti világ szétesne.
Ezért a kegyelem nem valamiféle engedmény, hanem a világ fennmaradásának egyik feltétele. Az Örökkévaló irgalma mintát ad arra, hogyan bánjunk egymással: adjunk cedákát, segítsünk, engedjünk, értsük meg a másikat.
A Berésit tanítása így már a teremtés első soraiban megszólal: a világot nemcsak szabályok tartják fenn, hanem az is, hogy az emberek képesek jósággal fordulni egymás felé.
