Oberlander Báruch rabbi mindennapjai a talmudtanítástól a családi történetmesélésig.
Oberlander Báruch nevét sokan ismerik zsidó körökben, és talán azon túl is. A Covid idején indított rövid, frappáns tanításai ma már bárki számára elérhetők online csatornáin és a zsido.com Facebook-oldalán is, ami tovább növelte ismertségét. Aki nem ismeri közelről, talán meg sem meri szólítani, hiszen megjelenése komoly és tekintélyt parancsoló. Közben azonban ugyanolyan hétköznapi szokásai vannak, mint bárki másnak. Régóta dolgozunk együtt, így volt alkalmam megismerni nemcsak a következetes, elvárásokat támasztó oldalát, hanem a kedves rabbit is, aki figyel, segít, és azt a mesélőt, aki történeteivel közel hozza a hagyományt. És közben – talán meglepő módon – a hétköznapokban ugyanolyan, mint bármelyikünk.
Kávé vagy tea?
Mit szeretsz jobban, a kávét vagy a teát?
Az igazság az, hogy teát csak akkor iszom, amikor meg vagyok fázva, akkor mézzel, az jót tesz. Inkább kávés vagyok, bár nem mondanám, hogy nagy kávéfogyasztó lennék. Reggel megiszom egy-két csészével, és az általában egész napra elég.
Régebben próbáltam távol tartani magam a koffeintől. Egyszer egy böjtnapon nagyon megszenvedtem a koffeinhiányt, pedig akkoriban csak napi egy kávét ittam, ezért teljesen le is szoktam róla sok évre. Később viszont rájöttem, hogy a koffein hasznos, mert ébren tart, segít koncentrálni. Így ma már reggel legalább két kávét iszom, napközben viszont ritkán.
Érdekes tapasztalatom volt peszáchkor. A haszidok igyekeznek ilyenkor minél kevesebb készterméket használni, még akkor is, ha az kóser peszáchra. Tavaly egész peszách alatt nem ittam kávét, és azt hittem, talán az életkorral jár, hogy sokkal fáradékonyabb vagyok. Aztán az ünnep után ittam egy csészével, és teljesen felélénkültem, egész nap jól éreztem magam.
Idén már előre gondoskodtunk róla, hogy peszách alatt is legyen kávé. Kávébabot szereztünk, magunk hámoztuk és pörköltük, teljesen otthon készítettük el. Ilyenkor igyekszünk olyan alapanyagokat használni, amelyeket meg lehet hámozni. Például a narancs vagy az alma egyszerűbb, míg a paprika már nehezebb, bár édesanyám azt is megoldja forrázással és hámozással. Szóval végső soron, kávés vagyok, nem teás.
Így telik a rabbi napja
Hogy néz ki egy átlagos napod?
Egy átlagos hétköznapom már évek óta hasonlóan telik. Reggel 7–8 körül tanulok és Talmudot tanítok a Vasvári utcai zsinagógában. Korábban a Dáf Jomi keretében a Babilóniai Talmudot tanultuk, amit körülbelül tíz év alatt másfélszer is végigvettünk. Ezután áttértünk a Jeruzsálemi Talmudra, amit ritkábban tanulnak, de engem érdekelt, és hála Istennek a tanulótársaim is nyitottak volt rá.
Igyekszem nagyon korán kelni – akár már 5–6 órakor –, mert ilyenkor csend van, és jól tudok koncentrálni. Ilyenkor tanulok, írok, szerkesztek háláchikus műveim. Ha határidős cikkem van, mindig korán kelek.
Régen Magyarországon szokás volt, hogy már hajnalban elkezdődött a tanulás a jesivákban. Én litván jesivában inkább az esti tanuláshoz szoktam hozzá. Ha este jól megy a tanulás, nem szívesen szakítom meg, de ha kevésbé vagyok formában, inkább alszom és korán kelek.
Napközben a rabbinikus munka tölti ki az időmet. A bét din-es ügyek, például zsidóság igazolása, valamint sok ember fordul hozzám kérdésekkel. Minden nap este 19-20 között tanítok személyesen és online is. A napom nagy része tanulással és tanítással telik.
Oberlander Báruch nagypapa szerepben
Milyen időközönként látod az unokáidat?
Hála Istennek van már több unokám. Két házas gyermekem Amerikában él, kettő pedig Magyarországon. Az itthon élő unokákat szombaton és ünnepeken mindenképpen látom, de gyakran hétköznap vagy vasárnap is.
Mi a kedvenc játékotok?
Ez nagyon korfüggő. Amit mindannyian nagyon szeretünk, az az olvasás. Meséket olvasok nekik, inkább tanító jellegűeket, talmudi bölcsekről, történeteket, haszid történeteket.
A nagyobb unokámmal például épp egy vaskos könyvet olvasunk a tiszaeszlári vérvádról jiddisül, ami Amerikában jelent meg nemrégen. Amikor jön szombaton, mindig mondja: „Zédi, olvass tovább, hol tartunk Tiszaeszláron?”
Persze játszunk is sokfélét. A New Yorkban élő unokáimat megtanítottam magyar mondókákra, például a „Hinta-palintára”. Szeretek velük beszélgetni, találós kérdéseket feltenni, egy kicsit fejleszteni a gondolkodásukat.
Tanítod nekik a Tórát, vagy ilyenkor kizárólag nagypapa vagy? El lehet ezt választani?
Nem igazán lehet elválasztani. Szeretek velük hetiszakaszt is tanulni, de közben ugyanúgy meg is etetem őket, ez együtt jár.
Kamaszkoromban lázadtam
Mi volt a legcsintalanabb dolog, amit gyerekként csináltál, és ma is megmosolyogtat?
Nehéz kérdés. Azt hiszem, jó gyerek voltam. Édesapám arra nevelt, hogy mindig azt tegyem, ami helyes. A New York-i pápai héderben tanultam, reggel 9-től délután 4-ig vallási tárgyakat, majd 4-től 6-ig világiakat. Nagyon szigorú rendszer volt.
Amerikában százalékos rendszerben értékeltek, és ha nem 100%-ot kaptam, hanem mondjuk 95-öt, az otthon már problémának számított. Nem is értettem, hogy más gyerekek 68%-kal mennek haza, és a szüleik még örülnek is.
Arra neveltek, hogy mindig a maximumra törekedjek, így nem voltam különösebben csintalan. Inkább sokat tanultam. Édesapám minden héten kikérdezett a Talmudból, és szó szerint kellett visszamondanom az anyagot kívülről. Talán a kamaszkor volt az, amikor lázadtam, például amikor a pápai haszid hagyományból lubavicsi hasziddá váltam.
Mit jelent számodra a boldogság?
A boldogság nagyon fontos. Vallásos zsidóként számomra nagy része az Isten szolgálatából fakad, a tanulásból, a sikerélményekből. De természetesen a családom is óriási boldogságforrás. A feleségem, Batsheva, a gyerekeim és az unokáim is.
Az is nagy öröm számomra, ha új írásom vagy könyvem jelenik meg. Most is dolgozom egy nagy terjedelmű hébernyelvű responsumköteten, és ez külön boldogságot ad.
A rabbi közösségi szerepe
Miben van ma leginkább szüksége az embereknek útmutatásra? Miben segítesz te a közösségben?
Minden ember más, mindenkinek saját kérdései vannak. A rabbihoz nemcsak vallási kérdésekkel fordulnak, hanem élethelyzetekkel is, például munka, párkapcsolat, párválasztás.
Az emberek értékelik, hogy a zsidóság minden területre ad útmutatást. Én mindig kérem Istent, hogy adja meg a megfelelő szavakat, hogy ne ösztönből válaszoljak, hanem valódi, a hagyományból fakadó iránymutatást adhassak.
Természetesen sok klasszikus vallási kérdés is érkezik, de néha nem zsidók is megkeresnek. Olyan zsidók is jönnek, akik nem élnek vallásos életet, mégis fontos nekik tudni, mit mond a zsidó hagyomány egy-egy kérdésről.
A kérdések egy részét meg is írom „A rabbi válaszol” rovatba, amelyből utána könyv is készül (egyelőre hét kötet már megjelent). Ez is része annak a boldogságnak, amiről korábban beszéltem.
Ha nem rabbi lettél volna, milyen pályát választottál volna?
Édesapám vállalkozó volt, és párhuzamosan két lehetőséget állított elém, vagy rabbi leszek, vagy üzleti pályára lépek. Hogy melyik volt az „A” terv és melyik a „B”, azt nehéz pontosan megmondani, de valószínű, hogy a rabbiság volt az első, amelyet nekem szánt. Ennek ellenére édesapám mindig bevont az üzleti ügyekbe, sok mindent megmutatott, megtanított, éreztem, hogy ezzel már korán egyfajta szakmai gyakorlatot akar adni nekem.
Végül – hála Istennek – rabbi lettem, és ő ennek nagyon örült. Annyira, hogy élete végén szinte minden nap beszéltünk. Ez bizonyos szempontból könnyebb is volt, mert amikor én lefeküdtem aludni, nála még hat órával korábban volt az idő, így sosem volt késő telefonálni. Mindig érdeklődött, milyen háláchikus kérdések merültek fel abban az időben, és hogyan válaszoltam rájuk. Látszott rajta, hogy közel akar lenni ehhez a világhoz, érteni és egy kicsit részese lenni annak, amit csinálok.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.