A mesterséges intelligencia időt és energiát szabadíthat fel, de vajon mit kezdünk mindazzal, amit megspórol nekünk?

Oberlander Báruch rabbi a mesterséges intelligencia használatának erkölcsi és zsidó vallási kérdéseit járja körül. A gépesítés és a gépi maceszsütés példáján keresztül mutatja be, hogy a technológiai fejlődést nem feltétlenül kell megállítani, de a belőle származó előnyökből a rászorulóknak is részesülniük kell. Arra is figyelmeztet, hogy az AI nem helyettesítheti a saját tudásunkat és gondolkodásunkat. A felszabaduló időt érdemes a valóban fontos dolgokra, mindenekelőtt tóratanulásra fordítani.

A traktor és a chéder

Háláchá és a mesterséges intelligencia

Mit kezdünk azzal, amit a gép felszabadít?

Képzeljünk el egy régi parasztgazdaságot aratás ide­jén. A földeken az egész család dolgozik, minden kézre szükség van. Aztán megjelennek a mezőgazdasági gépek, amelyek rövid idő alatt elvégzik azt, ami korábban több hétbe tellett. A gépesítésből fa­ka­dó növekvő jólét fokozato­san lehetővé tette, hogy a föl­deken végzett munka helyett a gyerekek tanulni menjenek.

Ezt a képet érdemes magunk előtt tartani, amikor a mesterséges intelligenciáról vitatkozunk. Minden gép felszabadít valamit, a kezünket, a pénzünket, az időnket – az AI pedig már a gondolkodásunk egy részét is. Ezért szerintem nem az a kérdés, hogy szabad-e a gépet használni, hanem az, hogy mit kezdünk azzal, amit felszabadított.

Múlt héten Benjáminnak a szerzői jogok és az AI-jal kapcsolatos kérdésére kerestük a választ. Ezen a héten arra adok választ: elveszi-e a gép az emberek kenyerét és nem szokunk-e le a gondolkodásról az AI miatt.

A postás és a maceszsütő

Elfogadható-e, hogy emberek fizetése helyett gépeket használunk? Bevallom, kicsit mosolyogtam a kérdésen. Benjámin ugyanis nem a postással küldte el papíron a kérdéseit, hanem e-mailen. A postást, akinek nem volt emiatt munkája, nem sajnálta?

Amikor megjelent a gépi macesz, akadtak rabbik, akik azért ellenezték, mert nagyon sok szegény zsidó elvesztheti miatta a megélhetését (lásd Ámár Rává responsumkötetemben 177–178. oldal). Érdemes azonban megfigyelni az érvelést. Nem a géppel készült macesz peszáchi kóserságát kifogásolták, hanem a szegények kieső jövedelme miatt emeltek szót, amit más módon kell biztosítani.

Szerintem ma is ez a helyes válasz. A fejlődést nem kell megállítani, ami viszont a gépek használatával a zsebünkben marad, abból a rászorulónak is jár. A gép nem ment fel a cedáká alól.

A Google-rabbik tanulsága

Benjámin pedagógusként leg­inkább attól fél, hogy ha kiszervezzük gondolkodásunk egy részét a gépnek, akkor el fog sor­vadni a zsidó tanulás és a há­láchátudás képessége.

Ez a legkomolyabb kérdés, mert itt már nem a kezünket vagy a pénztárcánkat könnyíti meg a gép, hanem a fejünket. A logika azonban itt is ugyanaz. Minél ke­vesebb mellékes teendő köt le, annál jobban elmélyülhetek ab­ban, ami fontos – ha akarok. Ez a „ha” a döntő. Csak az csinált jó cserét, aki a felszabadult időt hasznos dolgokra használja.

Van azonban egy szigorúbb szempont is: az AI-t ellenőrizni kell, ellenőrizni pedig csak az tud, akinek van tudása. Ezt egyszer már végigéltük a Google-lal. Sokan érezték magukat nagytudású rabbinak, mert ügyesen kerestek a Google-ön. Csakhogy nem tudták megítélni, jó választ hozott-e fel a kereső – és le is buktak azok, akiknek a tudása csak linkekből állt. Az AI bizonyos szempontból még veszélyesebb.

A megoldás mégsem a tiltás, hanem a nevelés. Mindannyiunknak meg kell tanulni, hogy erőfeszítés nélkül nincs előrehaladás, és használnunk kell a saját eszünket.

Benjamin kérdéseire tehát ez a válaszom: az AI-t szabad – meg­felelő módon – használni, de, amit felszabadít, azt valamire fordítanunk kell. A pénzből jusson a szegénynek, az időből pe­dig jusson a legfontosabbra: a tóratanulásra. Ezt ugyanis az AI nem fogja megtenni helyettünk.

A Virtuális Bét Midrásban 2026. november 1.-jén  elhangzott előadás kivonata

Oberlander Báruch

További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.