Tisztelt Erzsébet!

A közösségi zsinagógán kívüli hanukai gyújtás esetén az áldásmondás egyáltalán nem egyszerű kérdés, korábban már írtam erről (A rabbi válaszol 4. kötet 32. fejezet), és érdemes jobban kihegyeznem ezt a témát, hogy érthetőbb legyen a konklúzió (erről lásd írásaim: Heárot ubiurim folyóirat 1243. szám 46–53. oldal, 1246. szám 48–49. oldal, 1254. szám 51–52. oldal).

Felmerül a kérdés, hogy ma, amikor van lehetőségünk a hatóságok hozzájáru­lá­sával gyújtani a lángokat központi, forgalmas tereken, akkor erre a gyújtásra mondunk-e áldást vagy sem.

Vannak rabbik, akik úgy gondolják, nem lehet a zsinagógai gyújtás szokását kibővíteni, és csak a zsinagógában lehet gyújtani (lásd erről múlt heti írásomat). Ők úgy képzelik el a zsinagógai gyújtást, mintha a szentélybeli gyújtásnak állítana emléket, hisz egyik sem volt senkinek sem az otthona, hanem egy, a vallási élethez kötődő közösségi hely. Így eszerint a vélemény szerint semmiképpen nem lehet az utcára is kivinni a gyújtást (lásd Sévet hálévi responsum 4. kötet 65. fejezet). Létezik ehhez egy hasonló vélemény, aki elfogadja a köztéri gyújtást, ha az adott helyen az összegyűltek esti imát mondanak és így az ima részeként lehet gyújtani, mintha a zsinagógában lennének (lásd még Pinát háháláchá 2. kötet 206–207. fejezet).

Szerintem ez a vélemény nem állja meg a helyét, mert a Sulchán áruch csak azt mondja, hogy „a zsinagógában gyújtanak áldással a csoda hirdetése miatt (misum pirszumé niszá)”, és nem köti össze imával vagy azzal, hogy a zsinagóga olyan, mint a Szentély. Mesterem, Gavriel Zinner rabbi szerint, ha választani kell, hogy a köztéri gyújtásra vagy a zsinagógaira lehet-e inkább áldást mondani, akkor a köztérit választaná, mert ott sokkal inkább érvényesül a csoda hirdetésének előírása az arra járó nem-zsidóknak és olyan zsidóknak, akik nem tudják, hogy hanuka van és hogyan kell gyújtani. Őket meg tudjuk ezáltal tanítani erre. Ezek miatt biztos, hogy el lehet mondani az áldásokat a köztéri gyújtásra.

Azonban az is biztos, hogy senki nem teljesíti ezeken a köztéri gyújtásokon a micvát, ahogyan a zsinagógai gyújtásokon sem. A Lubavicsi Rebbe kérte is, hogy ez az információ legyen kihirdetve a helyszínen, hozzátéve, hogy otthon is kell gyújtani (Sulchán Menáchem 3. kötet 273–274. oldal). Tehát, aki meggyújtja, az mondhat áldást, de otthon is kell gyújtania majd. Aki viszont csak áll és nézi, az nem mondhat áldást, csak áment a végén. A résztvevők tehát csak figyeljenek oda, hogy ha még nem tudják, akkor megtanulják, hogyan kell gyújtani, és ezt tegyék meg otthon, áldással.

Emellett arra is kell figyelni, hogy ha nem az mondja el az áldást, aki gyújtja a gyertyát, hanem egy rabbi vagy egy kántor, akkor ezeknek szinkronban kell történni, mégpedig úgy, hogy az áldás közvetlenül a gyújtás előtt hangozzék el, és a Máoz cur éneklésére a gyújtás után kerüljön sor.

Mindenkinek nagyon szép hanukát kívánok!

Oberlander Báruch

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás