Melyik kenyér nem számít kenyérnek?
Az előző két hétben megismerkedtünk az alternatív, mezonot kenyerek szabályaival és a fogyasztásukkal kapcsolatos ellenérvekkel. Sorozatunk zárórészében az vizsgáljuk, miért elterjedtek mégis a mezonot kenyerek? A korábban felsorolt ellenérvek ellenére a mezonot kenyér továbbra sem ritkaság, külföldön is kapható és itthon az általam ellenőrzött pékség is gyárt ilyet.
Az ellenérvekre a következőek a válaszaim:
1. Schwadron rabbi olyan nagy tekintély a rabbinikus világban, hogy nem lehet könnyen megcáfolni a véleményét és akkor is lehet továbbra is rá támaszkodni, ha vannak, akik nem értenek vele egyet. Annál is inkább van ez így, mert úgy tűnik, hogy Snéor Zálmán rabbi (1745–1812), az Álter rebbe (lásd RSZ 168:11.) szintén ezen a véleményen van (lásd Piszké tsuvot a SÁ-hoz uo. 69. lábjegyzet; Kuntrész hápát 72. oldal).
2. Sok ember valójában odafigyel rá, hogy ne lépje át a két deci határát, ráadásul van olyan vélemény is, hogy a maximális mennyiség nem is négy tojásnyi mennyiség (230 ml), hanem ötször annyi, vagyis 21,6 tojásnyi mennyiség (kb. 1,244 l) (Áruch hásulchán 168:16.).
3. Még akkor is, ha elfogadjuk azt, hogy ha valamit főétkezésre eszünk, akkor nem számít mezonotnak akármilyen mennyiségben, ha az ember autóban, repülőn, vagy épp munka közben eszik, az semmiképpen nem számít főétkezésnek (Émek hátsuvá uo.).
4. Hogy ne legyen megtévesztő, úgy kell készteni, hogy meg lehessen különböztetni az igazi kenyeret az alternatívtól. Budapesten pl. meg kell nézni az alját, ha „pöttyös”, akkor mezonot.
Miért együnk mégis igazi kenyeret?
Mindezek mellett van két érv a mezonot kenyér ellen. Ha az ember rendes kenyeret eszik megfelelő mennyiségben és bencsol, akkor egy bibliai micvát teljesít (5Mózes 8:10.). Ha pedig mezonot kenyeret fogyaszt, akkor elszalasztja ezt a lehetőséget.
A másik érv, hogy a Talmud szerint (Sábát 62b.) és ezt a háláchá is idézi (RSZ SÁ 158:15.), hogy a megfelelően, bő vízzel végzett rituális kézmosásnak a kenyérevés előtt az a jutalma, hogy meg fog gazdagodni az ember.
Ezek miatt minden rabbi egyetért abban, hogy ha nincs különleges ok rá, akkor az ember mindig egyen rendes kenyeret.
Mindig édesapám példája lebeg a szemem előtt, hogy minden reggel rituálisan kezet mosott, áldást mondott és fogyasztott annyi kenyeret a reggelijéhez, hogy tudjon rá bencsolni (lásd még Or Jiszráél uo. 77. oldal).
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 17. szám – 2024. január 4.
