Miért pont így imádkozunk?
A Talmud (Bráchot 30a.) Salamon király mondatát idézi ebben a témában, amit a jeruzsálemi Szentély felavatása alkalmából mondott. Ebben több előírás is szerepel az ima irányára vonatkozóan. Elsőként az, hogy „imádkozzanak hozzád országuk felé” (1Királyok 8:48.), aztán az, hogy Izraelben Jeruzsálem felé kell imádkozni: „…imádkoznak az Örökkévalóhoz, a város felé, amelyet kiválasztottál” (uo. 44.). Utána szerepel, hogy a Szentély felé kell fordulni: „…eljönnek és imádkoznak e ház felé” (2Krónikák 6:32.), majd a Szentélyben a Szentek szentje felé: „imádkoznak e hely felé” (1Királyok 8:35.). A mai napig eszerint imádkozunk: „egész Izrael egy hely felé fordul” (Talmud uo.).
Jákob ősatyánk itt, a későbbi Templom-hegyen látta álmát, és felriadva azt mondta: „ez az ég kapuja” (1Mózes 28:17.). Így érthető, hogy miért kell erre imádkozni: innen mennek fel az imák az égbe.
A Sulchán áruchban (uo. 94:1.) azt írja a RöMÁ, hogy „mi, a nyugati féltekén élve, kelet felé imádkozunk, mert arra van Izrael”. Tanítványa Mordecháj Joffe rabbi (1530?–1612) a Lövus hátchélet című kommentárjában a SÁ-hoz ezt pontosítja, mondván (uo., idézi Mágén Ávrahám uo. 4.): „van olyan hely Európában, ahol tényleg egyenesen kelet felé kell imádkozni, de a többségnek délkelet felé kell fordulnia” (lásd erről BDD 34. szám 7–57. oldal). Ha így van tájolva a zsinagóga, akkor egyenesen a Tóraszekrény felé kell nézni ima közben.
Erre azt írja Jechiél Mechl Epstein rabbi (1829–1908) az Áruch hásulchán című kommentárjában (uo. 6–9.): „A gyakorlatban azt látjuk, hogy mi egyenesen kelet felé imádkozunk, nem fordulunk kicsit dél felé”, ezek szerint elég az, ha csak nagyjából fordulunk Izrael felé. Ezt erősíti meg Slomo Zálmán Oerbach (1910–1995) jeruzsálemi rabbi is (Sulchán Slomo, Tfilá 19:4.), aki szerint nemzedékeken át senki nem számolta ki pontosan, merre van Izrael, hanem csak nagyjából Izrael felé állak a zsinagógák. Ennek oka mindig a kényszer volt, mivel figyelembe kellett venni a telek fekvését és méretét, sőt sokszor korlátozó rendelkezéseket is.
Ima a Siratófalnál
Mendel fiammal egyszer a Siratófalnál imádkoztunk – nagyon szeretett ott imádkozni, órákig tartott egy-egy reggeli ima ilyenkor –, és amikor az Ámidát mondtam, megkérdezte, merre fordulva imádkozom – merthogy a Szentek szentje a siratófaltól kicsit balra volt, én pedig, ahogy mindenki, a fal felé fordulva imádkoztam. Később Mose Sternbuch (szül. 1926) jeruzsálemi rabbi könyvében (Moádim uzmánim 3. kötet 78b.; Tsuvot vöhánhágot 3. kötet 39. fejezet) megtaláltam, hogy tényleg igaza volt Mendelnek, és balra, a Szentek Szentjének helye felé kéne fordulni. Csakhogy a magyar származású Lieberman Joszéf jeruzsálemi rabbi szerint (Misnát Joszéf, Hilchot bét hákneszet 5. fejezet 1. lábjegyzetben) direkt nem fordulunk balra, mert arra a mecset van, ahogy jól látható is.
(folytatása következik)
Oberlander Báruch
Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 124. szám – 2019. november 4.
