Kedves Edit!
Mózes negyedik könyvében (6:23.)
szerepel, hogy a kohénok egyik micvája megáldani a zsidókat. Az eredeti micva szerint ezt minden nap meg kellett tenniük (Széfer Háchinich, 378. micva). Ez Izraelben, például a Siratófalnál, a mai napig így is zajlik. Askenázi zsidóknál Izraelen kívül csak ünnepnapokon (jantev) van papi áldás (birkát kohánim), vagyis düchenolás. A RöMÁ a Sulchán áruchban (Orách chájim 128:44.) ezt azzal magyarázza, hogy jom tovkor különleges ünnepi hangulat van, jól érezzük magunkat, és az tud igazán áldani, aki jól érzi magát. Év közben, még sábeszkor is, az ember benne van a munkában, a megélhetés utáni rohanásban, ezért nincs eléggé ünnepi hangulata, ezért nem mondják el a papi áldást.
Így ezekben a közösségekben csak jom tovokkor (Peszách, Sávuot, Szukkot, Szimchát Tóra, Ros hásáná és Jom kipur) hangzik el a birkát kohánim.
Szombatra eső jom tovokra két vélemény van. Az egyik a Sulchán áruch kommentárjaiban (Mágén Ávrahám uo. 70.), eszerint – és ezt támogatta a híres haszid mester, Lévi Jichák (1740–1809) berdicsevi rabbi is (lásd Nité Gávriél, Jom tov 2. kötet 417. oldal) – ilyenkor nincs düchenolás, mert minden sábesz ugyanolyan, nem teszünk különbséget köztük.
A másik vélemény szerint, hiába van sábesz, ilyenkor ünnepi hangulatban vagyunk, és el kell mondani a kohanita áldást.
Ganzfried Slomó (1804–1886) ungvári rabbi a fenti két véleményről azt írta (A Sulchán áruch kivonata 100:1.), hogy „a mi országunkban [ti. Magyarországon] az a szokás, hogy nem mondanak papi áldást, ha a jom tov sábeszra esik, kivéve Jom kipurkor. De van, ahol mindenképp mondanak, és ez a helyesebb szokás”.
A bonyhádi hitközségben is az volt a szokás, hogy nem mondták sábeszre eső ünnepnapkor a papi áldást (Minchát divsi 1. kötet 294. oldal 23.), ezzel szemben sok más magyar közösségben mondanak. Gyerekkoromból emlékszem, hogy a pápaiak kompromisszumként elmondják ugyan a kohénok az áldást, de a közösség nem mondja el azt a Ribono sel olám imát, amit ilyenkor szoktak (Sámuel imája 360-361. oldal, lásd Mágén Ávrahám uo.). Chábád szokás szerint mindenképp elmondják a papi áldást és a közösségi imát is.
Én úgy gondolom, hogy olyan kevés alkalommal hangozhat el a papi áldás – összesen évente 13-szor –, hogy ilyenkor mindenképp mondjuk el. Sajnálnék minden alkalmat, amikor elszalasztjuk ezt a lehetőséget. Adja Isten, hogy a papi áldás szavai beteljesüljenek rajtunk!
Oberlander Báruch
