Kedves rabbi!
Hamarosan nyaralni indulunk a Balatonra, ahol az egyik kedvenc időtöltésem évek óta a horgászás. Most viszont elgondolkoztam azon, hogy vallásos zsidóként szabad-e pecáznom egyáltalán.
Megköszönném, ha hamar tudna válaszolni.
Joszi
Kedves Joszi!
A teremtéskor az Örökkévaló az ember fennhatósága alá helyezte az állatokat, hogy uralkodjon fölöttük és használja őket (1Mózes 1:28.). Az özönvíz után ezt azzal egészítette ki, hogy fogyasztani is szabad az állatokat (uo. 9:2–3.). Ez azt jelenti, hogy nemcsak utazni szabad pl. szamáron, hanem az ember meg is ölheti az állatokat, hogy megegye vagy a bőrüket felhasználja. Emellett olyan esetekben, amikor az embernek hasznára van és szükséges, kísérletezni is szabad az állatokon, pl. orvosi vagy más kutatások során (Sulchán áruch EH 5:14. RöMÁ). Azonban, ha el lehet kerülni, akkor el is kell kerülni az állatok használatát: cáár báálé chájim, vagyis az állatkínzás tiltott dolog, egyesek szerint akár bibliai tilalomnak is minősül (SÁ CM 272:9., lásd még Jöcháve dáát responsum 5. kötet 65. fejezet).
Jechezkél Landau (1719–1793) prágai rabbi híres responsuma (Nodá biJhudá tinjáná JD 10. fejezet) lefekteti az elveket azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy szabad-e egy zsidónak vadásznia, állatkínzásnak minősül-e a vadászat és vonatkozik-e rá, báál táschit, vagyis az értelmetlen károkozás tilalma (3Mózes 20:19., SÁ JD 349:4.).
Landau rabbi szerint az előbbi nem merül fel, hiszen a vadász megöli az állatot, nem hagyja szenvedni és az utóbbi sem, hiszen biztosan felhasználja a bőrét. „Azonban nagyon csodálkozom az egész ötleten, mert nem találunk a [Bibliában] más vadászt, mint Nimródot és Ézsaut (1Mózes 10:9., 25:27.), és ez [a vadászat] nem Ávrahám Jichák és Jáákov gyerekeinek a viselkedési módja. Nézd meg, hogy van az a szokás, ha valaki új ruhát vesz fel, akkor azt kívánják neki, hogy tövále vötitchádés [magyarosan: szchádes, lásd Szájról szájra 61. oldal] »használd el jól és vegyél egy újat« [jelezve, hogy legyen hosszú élete, sok új ruhával], de a RöMÁ a Sulchán áruchban azt írja (OC 223:6.), hogy ezt a kívánságot nem mondják állatbőrből készült ruhára, mivel [az van írva (Zsoltárok 125:9.), hogy] »kegyelme minden teremtményen van«. Noha, írja a RöMÁ, ez egy gyenge érvelés, mert rengeteg bőr van a piacon, amit fel lehet használni, mégis azt mondja (uo.), hogy sokan követik ezt a szokást. Akkor hogyan mondhatjuk, hogy egy zsidó ember öljön meg egy állatot a saját kezével csak azért, mert élvezi a vadászatot…?
Annak, akinek muszáj, mert ez a megélhetése, az természetesen nem számít kegyetlenségnek, ugyanúgy, ahogy levágjuk az állatokat és megöljük a halakat, hogy az emberek elfogyasszák azokat, a nem kóser állatot is meg lehet ölni, ha abból akar megélni, hogy eladja a bőröket. Az állat az embernek adatott, mindenféle szükséglete kielégítésére. De akinek ez nem a megélhetése, attól kegyetlenség (lásd még SÁ CM uo. RöMÁ).
Eddig a helyes viselkedés szempontjából írtam. De most szeretném azt is mondani, hogy valójában a vadászathoz be kell mennie az erdőbe, ami nagyon veszélyes, hiszen ott vadállatok vannak, és a Tóra azt írja (5Mózes 4:15.), »őrizd nagyon a lelkedet«…”.
A horgászat esetében a horgász számára nem veszélyes, ám az állatkínzás és a kegyetlenség tilalma fennáll, mivel a hal szája megsérül a horogtól.
Emlékszem, gyerekkoromban az ortodox nyári tábor mellett, ahol nyaraltam, volt egy tó. Gyakran délutáni foglalkozásként elvittek minket a tóhoz horgászni. Most, amikor a kérdésedre készültem válaszolni, elcsodálkoztam, miért volt ez megengedve, hogy horgászni küldjenek minket. Annál is inkább, mert sok olyan gyerek volt, aki, ha nem kóser halat, pl. harcsát fogott, akkor mintha vallási kötelesség lett volna, azonnal megölte a halat. Azzal a rabbival, akit felkerestem ezzel a kérdéssel, arra jutottunk, hogy valószínűleg eredetileg úgy képzelték, hogy a halakat, amiket a gyerekek fognak, elkészítik a konyhán és megeszik. Azonban, azoknak az eseteknek, melyeknek tanúja voltam, többnyire csak visszadobták a foglalkozás végén a kifogott halakat – már amelyik nem pusztult el közben.
Összefoglalva a fentieket, azt látjuk, hogy ha a vacsora megszerzése a horgászat célja, akkor megengedett, de figyelni kell arra, hogy a nem kóser halat azonnal visszadobjuk. Csak szórakozásból azonban nem lehet horgászni.
Kellemes nyarat kívánok!
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 47. szám – 2023. augusztus 17.
