Tisztelt Rabbi!

Esténként a Sámuel imájából szoktam imádkozni, viszont van, hogy kihagyom a szokásos Mááriv esti imát és csak a Lefekvés előtti imát mondom el. Ez mennyire bűn?

A Mincha délutáni imán lehet esetleg valahogy rövidíteni? Sajnos elég hosszú és általában nem jut időm végigmondani, meg az elején lévő részek eléggé unalmasak nekem és nehezemre esik koncentrálni közben. Azokra a részekre gondolok, hogy pl. „tizenkét káv kosztusz”... stb. Szóval sajnos nem értem a szimbolikát, ami mögötte van, így meg csak psát szinten tudom értelmezni.

Tisztelettel, László

 


Kedves László!

Ideális esetben az Esti imában (Sá­muel imája 138–152. oldal) tel­jesíti az ember az esti Smá ol­vasás micváját (5Mózes 6:7., 11:19.; Talmud, Bráchot 10b.), az­tán lefekvés előtt újramondja (uo. 161. oldal), mert az őrzi az em­bert alvás közben (Talmud uo. 4b–5a.). Ha a Máárivot kihagyva a lefekvés előtti Smát elmondta, azzal teljesítette a Smá mic­váját, feltételezve, hogy nem csak az Smá első fejezetét mondta, hanem mindhárom fejezetet (Sámuel imája 140–141. oldal, Mis­ná brurá 239:1.). Ezek után azonban még mindig hiányzik az esti Ámidá

A szentélybeli áldozatok (Sá­muel imája 122–124. oldal) na­gyon fontos részei az istenszolgálatnak, ennek egyik párhuzama a mindennapi eletünkben, amikor igyekszünk a fizikai tárgyakat szent célra használni, és ezzel „Szentéllyé” alakítani az egész világot.

Ha valami miatt az ember nem tudja az egész Minchát el­mon­dani, akkor legalább az Ás­ré – 145. zsoltár fejezetet és az Ámi­dát mondja el (uo. 126–134. oldal).

 

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.