A tfilinrakás kapcsán két korábbi cikkünkben írtunk a balkezesek helyzetéről és arról, hogy ők hova teszik a tfilint. Azonban, ha jól megnézzük, már az is kérdés, ki számít balkezesnek. Aki bal kézzel ír, de minden mást jobbal csinál? Aki már bal kézzel is eszik? Vagy az, aki mindent csak a bal kezével tud megcsinálni? Erre is van több vélemény (lásd SÁ OC 27:6., PK 12–14.).
Tfilint mindkét kézre!
Emiatt a bizonytalanság miatt mesterem, Grünwald József (1903–1984) pápai rabbi sok balkezesnek azt mondta, hogy mindkét karra rakjanak tfilint: az ima első részében balra, a második részében a jobbra, és így biztosan teljesítették a bibliai előírást (lásd még a lubavicsi Rebbe: Igrot kodes 11. kötet 148. oldal). Azonban ez nem az elfogadott gyakorlat, minden kérdéses esetben egyedileg el kell eldönteni, hogy jobb- vagy balkezesnek számít-e az illető (lásd PK uo. 101. lábj.).
Erőszakos átszoktatás helyett irányítás
Régen a zsidó közösségekben ugyanúgy, mint a szélesebb társadalomban, sokszor erőszakkal próbálták a gyerekeket a „szép kezük” használatára szorítani és a balkezeseket jobb kézre szoktatni. Pár évtizede azonban már tudjuk, hogy az erőszakos átszoktatás nem tesz jót a gyerek fejlődésének. A lubavicsi Rebbe is hivatkozott egyszer erre (Hitkásrut 554. szám 16. oldal, lásd még PK uo. 115. és a 119. lábj.; Diné itár 5:19.). Ezért annál a két fiamnál, akinél észrevettük, hogy a bal kezét részesíti előnyben, Mendelnél és Leizernél, utat engedtem a természetes fejlődésnek. Így, amikor bár micvák lettek, bal kézre tették a tfilint.
Később azonban amikor mesteremnél, Gávriel Zinner rabbinál jártam New Yorkban Leizer bár micvája kapcsán, megrótt, amiért hagytam ezt a helyzetet kialakulni, és azt mondta, hogy nem kérdéses, hogy a tökéletes tfilinrakás az, amikor a gyengébb kéz a bal kéz és arra teszik a tfilint. Az átszoktatás ellen felhozott érveimre azt mondta, hogy nem kell erőszakkal átszoktatni a gyereket, hanem csak finom irányítani.
Ezért, amikor Hirsh Méir fiamnál azt láttam, hogy nincs kialakulva a domináns keze, finoman mondtam neki, hogy ne váltogassa a ceruzát, hanem tartsa a jobb kezében, ami meg is hozta a várt eredményt, jobbkezes lett, így a bal kézre rakja a tfilint. Nem lehet tudni, hogy balkezes lett volna-e, de a szelíd irányítás biztosan nem ártott neki, miközben kialakult a jobb kéz dominanciája.
Az írásra használt kéz számít
Az én esetem annyiban különleges, hogy noha édesapám mindenáron próbált a régimódi módszerekkel átszoktatni a jobb kézre, én nagyon ragaszkodtam a bal kezemhez, és mindent azzal csináltam. Mivel egy osztályt átugrottam, az iskolában egy évvel fiatalabb voltam az osztálytársaimnál. Így én még csak 11 éves voltam, amikor az idősebb osztálytársaim már bár micvák lettek. Volt közöttük, aki a pápai rabbi útmutatásai alapján mindkét kézre tett tfilint. Én ezt el akartam kerülni, és egyik napról a másikra átváltottam jobb kézzel írásra. Bár eleinte nagyon nehéz volt, mégis végigvittem, amit elhatároztam – édesapám erre mondta, hogy ez a bizonyíték arra, hogy a legnagyobb motiváció az ember saját akarata: amire ő nem tudott rávenni erővel, azt én megtettem saját akaratomból.
1978-ban, a bár micvám előtt édesapámmal bementünk a pápai rabbihoz áldást és útmutatást kérni, és feltettük azt a kérdést is, hogy melyik kézre kell rakni a tfilint. Amikor meghallotta, hogy kizárólag jobb kézzel írok, akkor azt mondta, balra rakjam, mert mi azt a véleményt követjük, hogy az íráshoz használt kéz a meghatározó (SÁ uo.).
Egyéb kritériumok a kézdominancia szempontjából
Évekkel később azonban észrevettem egy háláchát, hogy ha valaki bal kézről csak kis részben szoktatja magát jobbra, akkor könnyen lehet, hogy hiába jobb kézzel ír, még mindig balkezesnek számít, mivel még mindig az a domináns keze (lásd SÁ RSZ 27:110.; Cemách cedek responsum OC 12:3.; PK uo. 121. lábj.; Diné itár 5:17–18.). Az én esetemben még súlyosabb volt a helyzet, mert előfordult, ha a jobb kezem elfáradt írás közben, akkor a balra váltottam. Úgy éreztem, mivel nagyon nagy a tét: magának a tfilinrakásnak a micvája, ezért elhatároztam, hogy teljesen átszokom a jobb kézre. Az elején kicsit nehéz volt enni, mert például, mire a számba vettem volna a kanalat, nem volt benne leves, de ma már teljesen jobbkezes vagyok, minden vélemény szerint bal kézre kell tennem a imaszíjat.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 11. szám – 2023. november 23.
