A Holokauszt Emlékközpont (HDKE) egy nemrégiben hozzájuk került, tóratekercs pergamenjéből készült pénztárca ügyében fordult hozzám Dr. Zima András igazgató, állásfoglalást kérve, hogy „a tárgy kiállítható, vagy genízában a helye?”.
Megsemmisítés és megalázás
Elsőként beszéljünk a kérdés morális, történelmi oldaláról! A holokauszt alatt a náci Németország nem elégedett meg azzal, hogy minél több zsidót elpusztítson fizikailag, és minél inkább eltöröljék a zsidó kultúrát: igyekeztek minél inkább meggyalázni és megszégyeníteni a zsidókat és a zsidó vallást is. A náci ideológia célja az volt, hogy minél fájdalmasabbá és megalázóbbá tegyék a zsidók kiirtását.
Az egyik példája ennek a Tórák meggyalázása. Földre dobták, megtaposták, elégették – esetenként a zsidókkal együtt. Volt olyan is, hogy a tóratekercseket profán, vagy egyenesen megalázó célokra használták, mint a most előkerült pénztárca és más tárgyak, pl táskák, dobok, cipőtalpak stb. Külön hozzáadott a gonoszságukhoz, hogy így lejárathatták a legszentebb zsidó tárgyat.
Tönkrement tóratekercsek temetése
Ahhoz, hogy a kérdésre válaszolni tudjunk, meg kell vizsgálni, mi a teendő egy olyan tóratekerccsel, amely annyira elhasználódott, hogy az anyaga szétmállott, elszakadt, javíthatatlanná vált. A Talmud szerint (Mögilá 26b. végén) az ilyen elhasználódott Tórát el kell temetni egy tóratudós mellett.
A temetés alternatívája
A gyakorlatban azonban majdnem minden zsinagógában lehet látni a tóraszekrényben több olyan Tórát, amely már rég elhasználódott. Az elfogadott vélemény szerint ugyanis a Tórát nem kell feltétlenül a földbe eltemetni, mivel más úton is el lehet érni a talmudi célt, vagyis 1. biztosítani, hogy az elhasználódott tekercs ne kerüljön méltatlan helyzetbe, mint fölösleges, elfekvő tárgy. 2. elkerülni azt, hogy valaki, aki nem tudja, hogy már nem használható, használja. Ilyen hely pl. a tóraszekrény, ha van ott elég hely. Sok helyen meg is jelölik, hogy már nem használható az adott tekercs, azzal, hogy az övet – amit a használatban lévő Tórákon közvetlenül a tekercsre szoktak tenni – a ruháján kívülre teszik.
Mi ad erre lehetőséget? Maga a fentebb már hivatkozott talmudi rész, ami szó szerint az nem azt mondja, hogy el kell temetni (ותוא ןירבוק, kovrin oto), hanem azt, hogy el kell rejteni (ותוא ןיזנוג, gonzin oto). Ráadásul nem általánosságban a nem kóser tekercsekről beszél, hanem a teljesen elhasználódott, darabokra széteső Tórákról (הלבש הרות רפס, széfer torá sebálá).
A tóraszekrényben tárolás tehát alternatív megoldásnak teljesen megfelel, sőt így legalább minden évben Szimchát Torákor kivesszük, táncolunk vele, ami által a Tóra tovább él és meg.
Mivel nem kötelező a temetés, így a holokauszt utáni rabbinikus irodalmat megvizsgálva helyesnek találom, hogy egy ilyen tárgy legyen része egy kiállításnak, ahol az emberek szembesülhetnek vele, hogy mit voltak képesek tenni a gonoszok, mit műveltek velünk és a szent Tóránkkal. Könnyen lehet, hogy miután ezt látta valaki, istenfélővé fog válni.
Oberlander Báruch
