Magyar zsidó gyökerek nyomában Nagykanizsán

Myers Tzivia legújabb műsorában arról beszélnek, hogyan talál vissza valaki zsidó gyökereihez.

Az (Un)ortodox Tziviával új epizódja Nagykanizsára kalauzol. Myers Tzivia vendégei, Szekeres Dorina és Kovács Lívia saját családi történetükön keresztül arról beszélnek, hogyan lehet visszatalálni a zsidó gyökerekhez egy olyan örökség után, amelyről évtizedekig alig esett szó.

A zsidó gyökerek felbukkanása

A kiindulópont mindkettejüknél más. Szekeres Dorina családfakutatás közben talált rá zsidó felmenőire, és ez indította el azon az úton, amely végül a betérésig és az OR-ZSE-ig vezetett. Kovács Lívia szekuláris közegből érkezik: zsidó családban nőtt fel, de sokáig nem foglalkozott a hagyományokkal, csak később kezdte el tudatosan felépíteni a saját viszonyát hozzájuk.

A beszélgetés egyik legerősebb mondata tőle hangzik el:

„a holokauszt után egy, kettő akár három generáció is kimaradt, akik a családban nem tudják megtanulni a hagyományokat.”

A vallási gyakorlat, a nyelv, a szokások sok családban egyszerűen eltűntek.

Innen válik személyessé az, ami elsőre kutatásnak tűnik. Kovács Lívia saját folyamatát így foglalja össze: „előtte elkezdtem zsidulni”, majd később: „most már zsidóként élek.” A megfogalmazás pontosan leírja azt az utat, amely nem örökölt identitásból indul, hanem tanulással, döntésekkel és közösségi tapasztalatokkal épül fel.

A nagykanizsai zsidó múlt

A műsor közben folyamatosan visszatér Nagykanizsára is. A 19. században a város a magyarországi zsidóság egyik fontos központja volt, a neológia egyik kiindulópontjaként. Nem periférikus közösség működött itt, hanem erős intézményi háttérrel rendelkező városi zsidóság: iskolákkal, rabbikkal, jótékonysági szervezetekkel és aktív polgári jelenléttel.

Külön hangsúlyt kap az oktatás a műsorban. A beszélgetés szerint egy helyi iskola néhány évtized alatt az ország egyik legjelentősebb képzőhelyévé vált, ahol kereskedelmi oktatás is indult, sőt női képzés is megjelent. Ebben a folyamatban fontos szerepet játszott Neumann Ede rabbi, aki a magyar nyelvű tanítás elterjesztésében is úttörőnek számított. A beszélgetés alapján nemcsak vallási vezetőként, hanem aktív szervezőként és oktatóként is formálta a közösséget.

A 19. századi viszonyok ugyanakkor jóval közvetlenebbek voltak, mint ma. A rabbik és a közösségek kapcsolata gyakran konfliktusos volt, és a változások nem mentek végbe feszültségek nélkül. Nagykanizsa esetében ez különösen látszik. A közösséget egy időben „tréfli kehila”-ként is emlegették a reformjai miatt, mégis az derül ki, hogy a hagyományos vallási keretek nem tűntek el. Inkább egy sajátos egyensúly alakult ki a nyitás és a megtartás között.

Háromdimenziós zsinagógaséta Nagykanizsán

Nagykanizsa a helyi turisztika fellendítését megcélozva készíti a hamarosan letölthető KanizsAPP névre hallgató alkalmazást.

Zsido.com

Keveset tudni a múltról

A jelen viszont már inkább a hiányról szól. A zsinagóga nem tölti be eredeti funkcióját, a mikve pontos helye nem ismert, a források egy része megsemmisült. A deportálások következtében a közösség gyakorlatilag eltűnt a városból, így a múlt feltárása ma elsősorban kutatásokra és személyes kezdeményezésekre épül.

A beszélgetés egyik fontos állítása, hogy a vidéki zsidóság története ma is alig ismert, miközben ezek a közösségek korábban meghatározó szerepet játszottak.

Itt nézheti újra az adást

„Így kezdtem el zsidulni” – Út a zsidó gyökerekhez

Nyomozás a nagykanizsai zsidó múlt után Hogyan lehet visszatalálni a zsidó gyökerekhez, ha a holokauszt után generációk nőttek fel teljes csendben? Ebben az epizódban Nagykanizsa lenyűgöző és elfeledett zsidó múltját kutatjuk. Az (Un)ortodox adásában Kovács Lívia és Szekeres Dorina, az OR-ZSE (Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem) hallgatói mesélnek Myers Tziviának arról, hogyan kezdték el a családfakutatást, és miért döntöttek úgy, hogy aktívan megélik a zsidóságukat.

Itt érheti el a Neshama TV adásait

Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.