Egy fiatal magyar orvos, dr. Lengyel Árpád volt az, aki elsőként fogadta a Titanic túlélőit, s ezzel történelmet írt.
A Titanic tragédiája a világ egyik legismertebb hajókatasztrófája, ám kevesen tudják, hogy a mentés egyik kulcsfigurája egy magyar-zsidó orvos, dr. Lengyel Árpád volt, aki reflektorfény nélkül végezte hősies munkáját.
Dr. Lengyel Árpád Weisz néven született
Lengyel – eredeti nevén Weisz – Árpád 1886-ban született Pilismaróton, zsidó kereskedőcsaládban. Tanulmányait Esztergomban és Budapesten végezte. Egyetemi tanulmányait a pesti zsidó hitközség pártolta, például 1907-ben a dr. Böhm Jakab-féle 200 koronás ösztöndíjat kapta meg. A következő évben pedig a Singer Vilmos-féle 200 koronás alapítványát élvezte, melyek a mai értékékükön egyenként több, mint fél millió forintnak felelnének meg.
Fiatalon csatlakozott a Budapesti Önkéntes Mentőegyesülethez. Orvosi diplomáját 1909-ben szerezte meg, és már pályája elején elköteleződött a sürgősségi betegellátás mellett. Ez a tapasztalat később sorsdöntőnek bizonyult.
Dr. Lengyel Árpád az elsők között értesült a Titanic segélykéréséről
1912-ben a Cunard Line hajótársaság alkalmazta, és a Carpathia fedélzetére osztották be hajóorvosként. A hajó éppen visszafelé tartott New Yorkból, amikor befutott a Titanic segélykérése. A Carpathia azonnal a helyszínre sietett, s ezzel kezdetét vette a történelem egyik legismertebb mentőakciója.
A mentés során Lengyel Árpád kulcsszerepet kapott. A fedélzeten tartózkodó három orvos közül egyedül neki volt mentőorvosi tapasztalata, ezért őt állították a beemelési ponthoz. Itt fogadta a mentőcsónakokból érkező túlélőket, és azonnal döntött arról, ki milyen ellátást igényel.
Eredetileg csak kis mentésre készültek, hiszen a Titanic-ot ők is elsüllyeszthetetlennek hitték. A Carpathia 32 fős – használaton kívüli – járványkórházrészét rendezték be. Ám végül összesen 705 embert mentettek ki, akik közül mindegyikük áthaladt az ő kezei között. Ahogy később visszaemlékezett: „Alig győztük a sok munkát és a vigasztalást.”
Röviddel hazatérése után, 1912. május 17-én a Budapesti Orvosi Kaszinóban idézte fel a mentőmunkálatot. Ott számolt be arról is, hogy hamis az a hír, miszerint látták volna a Titanic süllyedését. A valóság az volt, hogy mire odaértek, addigra már rég elsüllyedt a monstrum. A hatalmas hajó helyét a víztükrön kiterjedten szétterülő, sötétbarna font és nagy mennyiségű törmelékfa jelezte.
A drámai éjszaka azonban mély nyomot hagyott benne. A családi visszaemlékezések szerint a történtekről később alig beszélt – a mentés lelki terhe egész életében elkísérte.
Ezután többet nem tért vissza a tengerre
A Titanic katasztrófája után többé nem tért vissza a tengerre. Az első világháborúban katonaorvosként szolgált, többször is kitüntették, Koronás Arany Érdemkeresztet és Signum Laudist is kapott. Miután leszerelt békeidőben gégészként, mentőorvosként és tanárként dolgozott tovább. Budapest egyik megbecsült főorvosa lett, akinek rendelője előtt mindig hosszú sorok várakoztak.
Lengyel Árpád 1940-ben, váratlanul, mindössze 54 évesen hunyt el. Hőstette sokáig szinte feledésbe merült, pedig azon a végzetes éjszakán ő volt az, aki elsőként nyújtott segítséget a Titanic túlélőinek.
Források: „Hirtelen meghalt Lengyel Árpád főorvos.”, Hétfő Reggel, 1940. 2. évf. 37. szám, 2. old. ♦ „Izraelita ösztöndijak.”, Egyenlőség, 1907. 26. évf. 11. szám, 6. old. ♦ „Izraelita ösztöndijak.”, Egyenlőség, 1908. 27. évf. 12. szám, 14. old. ♦ „Menekülés a Titanicról – Dr. Lengyel Árpád előadása”, Világ, 1912. 3. évf. 117. szám, 8. old.
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.