A Kazinczy utcai Tel Aviv Cafe étlapján azt olvastam, hogy – idézem: „kenyereink Mezonot áldottak, minden más Hámoci”. Hogy kell ezt érteni? A kenyérre nem csak Hámoci áldást lehet mondani? 


A kézmosás előírásai

A kenyér kapcsán találunk to­váb­bi, teljesítendő kritériumokat is, így először is az evés előtti kézmosás előírását. Ez a kézmosás természetesen nem az a tisztasági kézmosás, melyre gyermekkorunkban tanítottak minket, hogy piszkos kézzel ne együnk. Ez a fizikailag tiszta kéz rituális mosása.

Mikor kell kezet mosni?

Mennyi az az ételmennyiség, amely már tisztátalanná válna, ha mosatlan kézzel érintenénk? Bölcseink szerint ez egy tojásnyi méret: ha ennél kevesebb az étel, akkor morzsának számít, amit nem lehet tisztátalanná tenni. Ezért akkor kell kezet mosnunk a kenyérevés előtt, ha eszünk legalább egy tojásnyi mennyiséget. Azaz, ha kevesebbet eszünk a kenyérből, mint egy tojásnyi, akkor elvileg nem kellene kezet mosni, de a háláchá azt mondja, hogy ebben az esetben áldás­mon­dás nélkül öntjük le a kezünket (uo. 158:2.). Ezért, ha va­laki úgy mosott kezet, hogy mon­dott rá áldást, akkor mindenképpen kell, hogy legalább egy tojásnyi mennyiséget egyen, hogy az áldása ne legyen hiábavaló.

Mi az, ami már nem számít kenyérnek?

Mikor kell hámoci áldást mondani egy lisztből készült tésztafélére és mikor nem? Másképpen megfogalmazva: mi a különbség a kenyér és a sütemény között? A különbség az, hogy a kenyér főétel, melyet azért eszünk, mert éhesek vagyunk. A sütemény viszont édesség, amit akkor eszünk, ha kedvünk van hozzá.

A kenyér főképpen vízből és lisztből készül, lehet még hozzátenni egyéb hozzávalókat, de alapvetően ebből a két dologból áll össze. A sütemény viszont a kenyérhez képest nagyobb részben tartalmaz más alapanyagokat a vízen és a liszten kívül.

Három elfogadott vélemény van az ún. „nem rendes” kenyérről, a pát hábá bökiszninról a háláchában (uo. 168:9–12.):

–  ha a tészta valamivel meg van töltve sütés előtt, például csokoládéval vagy gyümölccsel,

–  ha gyümölcslével vagy tejjel készül, így édesebb, mint a megszokott kenyér íze,

–  ha a kinézete nem hasonlít a megszokott kenyérhez, hanem például lapos és száraz.

Ezek után felmerül a kérdés, hogy akkor a peszáchi macesz, mely lapos és száraz, hogyan számíthat mégis kenyérnek? A válasz egyszerű, mert a kenyér helyett fogyasztjuk, nem pedig mint süteményt (lásd írásom: Or Jiszráél folyóirat 52. szám 77–79. oldal).

A kenyér „kiskapuja”

Kissé gunyorosan mondva a vallásos zsidók életében a ke­nyér­eves egyetlen „hátulütője”, hogy hosszú áldást kell monda­ni a fogyasztás után, így, ha sie­tünk, okozhat egy kis késedel­met. Ki lehet-e ezt valahogy kü­szöbölni?

Vegyünk egy alaphelyzetet, hét­köznap van, éhes vagyok, de nincs sok időm, viszont szeretnék egy szendvicset enni. Erre jön az a megoldás, hogy olyan ún. mözonot kenyeret vásárolok, mely a sütemény kategóriá­jába tartozik. Az ilyen pékáruban a folyadéknak legalább 51%-a nem víz, hanem gyümölcslé, pl. al­malé.

Miután az almalé édes, ez a kenyérféle is édesebbé válik, tehát átkerül a sütemény kategóriájába. Ez egy „kiskapu”, hiszen bár kenyérként fogyasztjuk, nem édességként, mégis könnyíthetünk a helyzeten, és a fogyasztása után elég a rövidebb utóáldást mondani.

Vannak olyan vélemények, miszerint ez a kiskapu nem fogadható el: szerintük az, hogy mözonotot használunk kenyér gyanánt, vagyis egy rendes étkezésként, az a szabályok kijátszása (Bráchá köháláchá 8:5–7.). Ettől függetlenül a rabbik többsége elfogadja ezt a megoldást (lásd Émek hátsuvá responsum 6. kötet 31. fejezet, 9. kötet 21. fejezet; Páámé Jáákov folyóirat 8. szám 25–27. oldal; Nezer háTorá folyóirat 4. szám 171–173. oldal).

Itt fontos megjegyezni, ha valaki esetleg otthon készítene magának mözonot kenyeret, hogy csak natúr gyümölcslevet használhatunk, koncentrátumot viszont nem, mert az nem csupán gyümölcslének számít, hanem gyümölcslének és víznek, ezért már nem felelne meg a fenti kritériumnak (Piszké tsuvot 168. fejezet 70. lábjegyzet).

Azonban, ha valaki olyan sokat evett a mözonot kenyérből, hogy jóllakott, akkor gyakorlatilag a teljes jóllakásával kinyilvánította, hogy mégiscsak kenyérként fogyasztotta a pékárut. Tehát hiába számítana ez a kenyér kisebb mennyiségben mözonotnak, annyit ettünk belőle, amennyitől jóllaktunk, ugyanúgy el kell mondanunk az asztali áldást a fogyasztása után, sőt előtte kell kezet is mosni és hámojci áldást mondani (uo. 168:8.). Ezért, ha sietünk, akkor csak egy kisebb szendvicset lehet enni mözonot kenyérből egyszerre. Ha azonban hat-hét perces szünetet tartunk két ilyen szendvics között, akkor az már nem számít egy étkezésnek (Émek hátsuvá 6. kötet uo. 3.).

Oberlander Báruch

Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 145. szám – 2021. augusztus 15.

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás