Az édesapám allergiája, mint bizonyíték

Édesapám nagyon erősen allergiás volt a hagymára és a foghagymára. Ha hagymás ételből evett egész éjszaka nem tudott aludni, olyan fájdalmai voltak. Ezért édesanyám kénytelen volt megtanulni hagyma és fokhagyma nélkül is nagyon ízletes ételeket főzni. Egyszer jelen voltam, amikor anyukám feltálalta a levest. Amikor édesapám megkóstolta, rögtön felkiáltott, hogy ez hagymás és félretolta a tányért. Édesanyám nagyon megbántódott, úgy vélte, édesapám ötven év házasság után tudhatná, hogy nem főz neki hagymás ételt. Később azonban eszébe jutott, hogy ugyanabban a lábosban előző nap mások számára hagymával főzött, talán ezt érezhette meg édesapám.

Édesanyám persze nem örült ennek a történetnek, én azonban azt mondtam nekik, hogy ez a bizonyíték arra a bibliai kósersági alapelvre (4Mózes 31:22–23.), hogy ha egy edényben forró étel vagy ital volt, akkor az beszívja magába az étel ízét és a következő főzésnél keveredik az íz az újabbal, hiába telt el akár egy egész éjszaka is és mostak el alaposan mosogatószerrel, az csak a felületet tisztítja meg, a belsejét nem. Így bizonyították a szüleim ezt a kósersági alapelvet.

Tejes és húsos edények elkülönítése

A fenti elv miatt található a kóser konyhákban két edénykészlet, hiszen nem szabad, hogy a tejes és a húsos keveredjen (Sulchán áruch JD 93:1.).

A beivódott ízt kizárólag kóserolással (káserolás, kóserozás) lehet eltávolítani. Ez sok esetben úgy történik, hogy 24 órán át állni hagyják, azért, hogy a beszívódott íz valamennyire „elromoljon” (uo. 122:1–2.), majd zubogva forró vízbe merítik (lásd SÁ RSZ 452:11.).

A tejes és a húsos közötti elkülönítés az alapja az ismert régi pesti viccnek, melyben Kohn új műfogsort csináltat és kapásból hármat rendel. Mikor kérdezik, miért kell neki három, elmondja: egy a húshoshoz és egy a tejeshez – és a harmadik? Hát, ha tréflit akarnék enni…

Tömések, fogpótlások kóserolása

Komolyra fordítva a szót, kérdés az, hogy hogy ehetünk a szánkkal tejest is és húsost is?

Akinek nagyon egészséges fogai vannak, annál nem merül fel probléma, mert az élő szervezet nem szív magába semmi ízt, ezért elég, ha az ember kivárja a megfelelő időt és tiszta a szája, amikor a másikféle ételt kezdi enni.

De ha valaki műfogsort visel, ott már felmerülhet probléma, de szükség esetén azt még lehet kóserolni. Mi a teendő, ha valakinek fixen rögzített fogpótlása vagy tömése van? Mégsem merítheti az ember a száját forró vízbe…

Lehet-e tejes vagy húsos a száj?

Sálom Mordecháj Hákohén Schwadron (1835–1911) a híres galíciai rabbi szerint (MáHáRSáM responsum 1. kötet 197. fejezet) azért nem kell a tömést és fogpótlást kóserolni, mert az ember nem tesz a szájába igazán forrásban lévő ételt vagy italt és így soha nem lesz húsos vagy tejes a szája.  

Mesterem, Grünwald József (1903–1984) pápai rabbi nem értett egyet azzal, hogy az ember nem képes eltréflizni a száját, szerinte (Vájáán Joszéf responsum 2. kötet 255. fejezet) a háláchá alapján (lásd SÁ OC 318:17.) a forró definíció szerint azt jelenti: jád szoledet bo, vagyis olyan forró, hogy ha az ember megérinti visszarántja a kezét, mert túl meleg. Csakhogy az ember nagyobb hőt bír el a szájával, mint a kezével, és fogyasztunk pl. olyan levest vagy teát, amilyen hőmérsékletű vízbe nem tennék bele a kezünket.

Utána néztem, és azt olvastam, hogy nem egészséges, ha az ember a teát nagyon forrón issza. Az a jó, ha 65 fok alatt van a tea, lehetőleg közelebb az 57 fokhoz. Ez mindenképp a jád szoledet bonál melegebb, ami 40-49 fok között van a különböző vélemények szerint (Nité Gávriél – Peszách 1. kötet 71:4.; Dovid Ribiat: Halachos of Pesach 264–265. oldal), és az ilyen meleggel már mindenképpen beszívódik a húsos vagy chomécos étel íze.

Valójában még forró ételek esetében is a háláchá különbséget tesz kli rison és kli séni, vagyis első és második edény között. Kli rison az az edény, amiben az ételt felforraltuk, kli séni pedig az, amibe átöntjük a főzőedényből. Ez megoldást jelenthet a kérdésre.

A háláchá (uo. 447:3. RöMÁ) úgy tartja, hogy hiába érezhetően forró a leves még a kli séniben is, mégis minőségi különbség van a kettő között. A kli risonban még megtörténik az íz beszívódása, a kli séniben már nem okoz ilyet az étel.

A szánk értelemszerűen soha nem lehet „kli rison”, az minimum kli séni, de inkább kli slisi, harmadik edény lehet (első, amiben főtt, második, amivel kiszedjük, és így tovább).

Pészáchi edények

A tejes és a húsos problémája mellett itt a peszáchi ételek kérdése is felmerül. Míg a fenti érvelés a kli rison és kli séni kapcsán – noha megoldást nyújt év közben a tejes és a húsos közötti váltásra – Peszách problémáját nem oldja meg, mert olyankor minden kósersági kérdést szigorúbban veszünk.

Ennek megértéséhez ismételjük át a keveredési arány fogalmát (SÁ JD 92:1.). Ha egy tejes ételbe 1:60-nál kisebb mennyiségű húsos étel keveredik (vagy fordítva, húsosba tejes), azt nem vesszük figyelembe, nem tréflizi el sem az ételt, sem az edényt. Peszáchkor azonban úgymond „zéró tolerancia” van: ha akármennyire kis mennyiségű choméc is keveredik a peszáchi ételbe, az már chomécnek számít és tilos elfogyasztani. Ezért van olyan vélemény (SÁ OC uo.; SÁ RSZ 451:34.), hogy Peszáchkor a kizárólag „többedik” edényként funkcionáló eszközöket is kóserolni kell, hátha valami minimális íz beléjük szívódott.

Mi a teendő tehát a fogpótlással?

Van erre egy elfogadott megoldás és egy szigorúbb, amint az alábbiakban látni fogjuk.

Ételmaradék a szájban

Slomo Zálmán Auerbach (1910–1995) jeruzsálemi rabbi 1936-ben (Minchát Slomo responsum 2. kötet 46. fejezet) Schreiber-Szófer Mózes (1762–1839) pozsonyi rabbi érvelését idézte (idézi a Dárké tsuvá 89:7.) a helyzet kapcsán, amiben azt tárgyalja, mit tegyen az, aki húsost evett, ami után hat órát kell várnia, de az idő lejárta előtt kicsivel talált a fogai között egy kis húsmaradékot és véletlenül =lenyelte. Kell-e újra hat órát számolnia vagy sem. A válasz az, hogy az ember szája egy meleg, nedves közeg, amiben a nyálban lévő enzimektől rögtön megkezdődik az étel lebomlása, így az a kis darab már „elromlottnak” számít és emiatt nem kell várni további hat órát (lásd SÁ JD 89:1. és Pitché tsuvot uo. 58–59. oldal). Emiatt Peszáchkor se kell szigorúan venni azt a kis beszívódást, mert az olyan szinten lebomlik, hogy még ez az ünnepen is semmisnek számít.

A száj kóserolása

Azonban a pápai rabbi szigorúbb véleménye szerint, mindezekkel együtt az embernek a lehetőségekhez kepést „ki kell kóserolnia” a száját úgy, hogy a széder este napját megelőző nap (idén csütörtök) reggeltől már nem eszik meleg chomécos ételt. Másnap reggel (idén pénteken) amikor már legalább 24 órán át nem evett meleg chomécos ételt és az esetleg korábban beszívódott íz már nem friss, öblítse ki a száját a lehető legmelegebb, még fájdalo nélkül elviselhető vízzel. Nagyon kell figyelni arra, hogy nehogy chász vesólem megégesse a száját, vagy akár a legkisebb sérülést is okozza (NG uo. 71:5.).  Olyan hőfokú vizet kell használni, amivel „bevitte” a chomécot és ezzel ki is „kóserolta” a száját (lásd SÁ OC 451:5.).

Vannak, akik emellett javasolják, hogy az ember egész Peszách alatt ne egyen igazán forró ételt (Vájáán Joszéf uo., lásd még minderről NG uo. 78:1–2.; Yehuda Spitz: Food – A Halachic Analysis 31. fejezet).

A lubavicsi rebbék szokása

Weltz Jiszráél rabbi (1887–1973), aki a Budapesti Ortodox Rabbinátus vezetője volt a II. világháború után, tudni vélte, hogy az ötödik lubavicsi rebbének, Sálom Dovber Schneerson rabbinak (1860–1920) valóban három fogsora volt, egy a tejeshez, egy húsoshoz és egy peszáchi húsoshoz (idézi Ocár minhágé Chábád – Niszán 65:22.). A probléma ezzel a hagyománnyal az, hogy Jáákov Landau (1893–1986) Bné brák-i rabbi, aki a rebbe háztartásának rabbija volt, tanúsítja (Ocár uo., Széfer Szofér vöSzipur 248. oldal 3., lásd még uo. 686-687. oldal 5.), hogy a rebbének, bár valóban sokat szenvedett a fogaival, sem tömése, sem fogpótlása nem volt soha (lásd még Sulchán Menáchem 5. kötet 252–253. oldal).

A hatodik rebbéről, Joszéf Jichák Schneerson rabbiról (1880–1950) a személyi titkára, Chájim Lieberman (1892–1991) jegyezte föl (Széfer… uo. 687. oldal), hogy műfogsort viselt és Peszách előtt egy nappal egyáltalán nem evett már chomécot. Liebraman nem tér ki rá, hogy kikóserolta-e a fogsort forró vízben a rebbe. Nem tudjuk, hogy ez csak azt jelenti, hogy a titkárnak erről nem volt tudomása, vagy a rebbe alapvetően nem tartotta szükségesnek a „kóserolást” ebben az esetben és elegendőnek tartotta, hogy ez óvintézkedéssel elejét vette, hogy friss choméc íz legyen a szájában az ünnep kezdetekor.

 

Oberlander Báruch

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 30. szám – 2022. március 31.

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás