Múlt héten kaptuk a szomorú hírt Izraelből, hogy 82 éves korában elhunyt Cvi Ben Porát. Budapesten sokkal inkább Bandiként ismerték mint a Kinor David kóser étterem egyik tulajdonosa és vezetője. Bandival rokonságban álltunk, anyai nagyapja, Gombó Méir, budapesti lakos volt, anyai nagyanyám testvére. Valahányszor Budapesten járt, mindig feljött hozzám beszélgetni. Ezekből a beszélgetésekből szeretnék egyet felidézni az emlékére, aminek komoly háláchikus vonatkozása van.

 

A kohén rokon kikerülte a Klauzál teret

Az egyik alkalommal ugyanis azt kérdezte, „mióta szabad kohénoknak járni a Klauzál térre, ahol egykor tömegsírok voltak?”. Elmagyarázta, hogy volt egy rokona itt Budapesten, Katz Tibi, aki kohén volt és a Kazinczy utcai zsinagógába járt imádkozni. Lévén, hogy a Klauzál tér szomszédságában lakott, a legegyszerűbb lett volna neki ima után a Dob utcai kijáraton kimenni és jobbra fordulni, ám ehelyett a másik oldalon távozott mindig a Kazinczy utca felé és az egész háztömböt megkerülve ment haza. Kohénnak ugyanis nem szabad holttest közelébe mennie (3Mózes 21:1.; Sulchán áruch JD 369:1.) és félő volt, hogy a játszótér alatt még mindig lehettek emberi maradványok.

Ma már, mondta Bandi annak idején, nem hallani erről, hogy kohénnak nem szabad arra járnia, úgy látszik, a vallásos öregek halálával eltűnt ez a tudás is, és a mai kohénokban föl sem merül, hogy nem járhatnak arra.

Tömegsírok a téren

Miről is van itt szó pontosan? A pesti gettóba, ami 1944. november 30-tól 1945. január 17-ig állt, kb. 70.000 zsidó volt bezárva. Sajnos közülük rengetegen haltak meg, főleg a nagy hideg, az éhezés és különböző betegségek miatt. Decemberben még engedték, hogy a gettóból kivigyék a halottakat eltemetni, de aztán az utcai harcok miatt ez a lehetőség megszűnt, így a gettó lakói kénytelenek voltak a halottakat helyben eltemetni. Ezután a Klauzál téren nyitottak három tömegsírt, melyek mellett néhány magánsír is volt. Később már túl sok volt a halott, így csak összegyűjtötték őket: a felszabadításkor nagyjából 3000 temetetlen holttest hevert a gettó területén.

A háború után az egyik elsődleges feladat volt eltemetni a halottakat, később pedig exhumálták a Klauzál utcai tömegsírokat is. Azonban, ahogy arra Bandi utalt, a kohénok attól tartottak, hogy nem végeztek elég alapos munkát a kihantoláskor, maradtak emberi maradványok a földben.

Kik végezték a kihantolást?

Sokáig kételkedtem ebben, mivel úgy véltem, a kihantolást a Chevra kadisa végezte a rabbik útmutatása alapján, ezért nem volt érthető számomra, miért gondolják, hogy esetleg emberi maradványok maradtak a földben.

Nemrégen azonban rábukkantam Lebovits Jáákov (1896–1980) rabbi 1948. április 1-as levelére (Misnát Jáákov responsum 4. kötet 30. fejezet). Lebovits rabbi a háború végétől 1950-ig vezette az un.  Águná bét dint, vagyis a háborúban meg­öz­ve­gyül­tek ügyeit intéző rabbinikus bíróságot. A levelet Izrael Áb­ra­hám Méir (1918–1995) bécsi rabbinak címezte: „A gonoszok által, Isten törölje el nevüket, meggyilkoltak földi maradványainak kihantolásáról, amelyek a mezőkön hevernek és ön gondoskodott, hogy elvihessék őket temetőben eltemetni. Boldogság legyen az ön osztályrésze, amiért részt vegy egy ilyen nagy micvában. Sajnos itt Pesten elvitték a csontokat a MAZS által és semmit nem csináltak a rabbinátus által, így semmiféle felelősséget nem tudunk vállalni érte”. Bár nem teljesen egyértelmű, hogy a temetetlen holttestekről van szó, vagy a sírok és tömegsírok felszámolásáról, azonban inkább az utóbbira utal a megfogalmazás.

Egyelőre nem sikerült kiderítenem, hogy a MAZS rövidítés mire utal. Ma ezen a néven a Magyarországi Zsidó Szociális Segély Alapítvány működik, amit 1991-ben hozott létre a Joint.

A tisztátalanság forrása

A probléma megértéséhez tudni kell, hogy a kihantolás a háláchá szerint (Talmud, Názir 64b–65a.) nem csak a szemmel látható csontok eltávolítását jelenti, hanem a környező föld bizonyos részéét is, hiszen, ahogy a Tóra írja (1Mózes 3:19.) „porrá leszünk” – így ez is az elhunyt földi maradványainak számít (lásd Maimonidész A halott általi tisztátalanság szabályai 2:11.). Ha az ott marad, akkor továbbra is tisztátalanságot okozhat a kohénoknak (lásd Szridé és responsum JD 100:29–53.; Kéc hájömin 3:47.).

Ráadásul, még ha meg is tudnánk jelölni pontosan, hogy hol voltak a sírok és a tömegsírok, akkor sem segítenénk a kohénok helyzetén, ugyanis a háláchá szerint a tisztátalanság mindenre kiterjed, ami egy tető alatt van a sírral (4Mózes 19:14.; uo.). Mivel a téren található nagy, árnyékot adó fák a lomboronája egyfajta tetőt képez, ezért a park és környezetének jelentős részére kiterjedhet a tisztátalanság.

Egyelőre nem sikerült pontos információt szerezni arról kérdésről, hogy ki volt a felelős a Klauzál téri sírok kihantolásáért, azonban úgy tűnik, hogy a holokausztot első kézből ismerő túlélők úgy vélték, kohénoknak nem szabad odamenniük. Ezt megerősíti Lebovits rabbi írása: „nem tudunk felelősséget vállalni érte”.  

Fontos hangsúlyozni, hogy mindez csak a kohénokra vonatkozik, akik számára szigorú bibliai eredetű előírás, hogy tartsák magukat távol a halottaktól, ezért a legkisebb gyanú esetén sem mehetnek erre a területre. Azonban, akik nem kohénok, minden további nélkül járhatnak oda játszani a gyerekeikkel, mivel a legjobb tudomásunk szerint a holttesteteket eltávolították.

 

A szerző unokái játszanak a Klauzál téren

 

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 42. szám – 2022. június 23.

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.