Tisztelt Rabbi Úr! Válaszait kérném szépen ugyanide visszaküldeni, és én változtatás nélkül használnám fel őket. Előre is nagyon szépen köszönöm. Csaba

Kedves Csaba!

Kérdései nagyon jók, de egyben olyan témákba vágnak, amikről könyvtárakat lehetne írni. lehetőségeimhez mérten igyekszem válaszolni rájuk röviden. Itt ott bővebb háttér információval kiegészítve.

Üdvözlettel:
Köves Slomó rabbi

1. Az ateizmus dicsőítéseként írta le egy ismeretlen, egy, az interneten lefolytatott vita alkalmával: “Örömömre szolgál, hogy vannak még olyan emberek hazánkban, akik képesek a posztfeudalista gondolatvirusokat a helyükön kezelve, modern emberként gondolkodni.”
Mennyiben zárja ki a hit, a modern gondolkodást és hogy jöhet ahhoz valaki, hogy megkérdőjelezzen egy többezeréves hagyományt?

Véleményem szerint a modern gondolkodás semmiben nem zárja ki a hit bennünk való létezését, maximum magasabb szintre emeli azt.

Alapvetően meg kell különböztetnünk a hitet, mint bennünk levő képességet és hitünk tárgyát. Ugyanúgy, ahogy meg lehet különböztetni a szeretetre vagy megértésre való képességet a szeretet vagy megértés tárgyától. Ahogy senki sem állíthatja, hogy nem képes egyáltalán szeretni vagy érteni, ugyanígy senki nem állíthatja hogynem képes hinni. A kérdés csak az, hogy miben hisz, pontosabban miben hihetne, ha ezt a képességet fejlesztené.

A modern gondolkodás lényege, az úgynevezett modern racionalizmus, mely azt jelenti, hogy mindent a megértés oldaláról közelítünk meg, és a tiszta objektív elemzés a legmagasabb rendű értékként van elismerve. Ezzel együtt maga az ész is elismeri, hogy vannak dolgok, melyek létezése ésszel is érthető, létezésük mikéntje azonban felfoghatatlan. Az, hogy ki milyen szinten jut el erre a felismerésre az nagyjából megértése szintjének a függvényve.

Így aztán összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a moderngondolkodás megkérdőjelezheti a hit hagyományos tárgyát, de nem a hit képességét, amely egy emberi adottság.

Erről bővebben ajánlom ezt az előadást:
https://zsido.com/konyvek/nyolc_alaptema_a_kabbala_szemszogebol/310

2.Giorgio Vallortigara, a trentoi egyetem tanára, szintén materialista, egyszerűen fiziológiai magyarázatokat keres a hit létezésére: “valószínűleg nincs az agyban egy különleges modul Isten fogalmára, a természetfölöttiben való hit azonban agystruktúrákon nyugszik”. Lehet-e ezt komolyan venni?

A fentiek alapján én is úgy gondolom, hogy a hitre való képesség valóban egy emberi adottság, mint ahogy az objektív gondolkodásra való képesség is az. Ez azonban még nem azt jelenti, hogy a hit tárgya (az az adott esetben Isten) is csupán egy a fizológiai adottságaink szüleménye.

Hogy az objektív gondolkodásra térjek vissza, mindenkinek veleszületett fiziológia képessége, hogy képes legyen megérteni a 2+2=4 képletét, de ez még nem azt jelenti, hogy a 2+2=4 létjogosultsága fiziológiai képességeinkben rejlik.

3. Akit mindenképpen komolyan kell vennünk, ő Carl Gustav Jung, a XX.század egyik legnagyobb gondolkodója. “Az ember a legsúlyosabb kísértésnek van kitéve, minthogy azt hiheti, hogy ő maga a szellem megteremtője…valójában a szellem ősjelensége veszi birtokába az embert. Mindenesetre fennáll a rossz szellem fogalma is. Az Írás azt mondja: az Isten lélek, de az ördög, ha gonosz, ha romlott is, szintén rendelkezik a szellemi szubsztancia jellemzőivel. A szubsztancia lényege…az angyalok bukásának gondolatában is kifejeződik.” Honnan tudhatjuk, hogy mi a jó és mi a rossz? Melyek azok a jelek, amelyek eligazítanak minket az élet nagy útkereszteződéseiben, hogy a helyes irányba haladjunk…?

Ez egy nagyon összetett kérdés, amire nehéz röviden választ adni. Mégis ha egy szóban kéne meghatározni, úgy gondolom a Jó=Isten a Rossz=Istennel szembeni. Más szóval a Fény és a Fény hiánya a Sötétség. A gyakorlati életben pedig, ha az a kérdés, hogy hogyan ismerhetjük fel a bennünk lévő jót és rosszat? Milyen ismérv alapján tudjuk felismerni, hogy egy adott döntéshelyzetben a dilemma két oldalán felmerülő két érvrendszer közül melyik a helyes és melyik a helytelen? Akkor ennek az alap ismérve: Az egocentrikusság/objektív igazság keresés. Magyarul azt kell őszintén mindig megvizsgálni önmagunkban, hogy mi vezet egy adott döntéshez? a saját egónk, vagy az igazság, az objektív valóság keresése.

Ennek lélektani gyakorlatiasságáról ajánlom ezt az előadást:
https://zsido.com/konyvek/T%E1nj%E1%2C+a+K%F6zepesek+k%F6nyve/99/3633

Illetve ezt:
https://zsido.com/konyvek/T%E1nj%E1%2C+a+K%F6zepesek+k%F6nyve/99/3536

4.Pál apostol, aki azelőtt Saul volt, “pálfordulása” után a következő gyönyörű mondatot mondta: “Mi fényben járunk, de hitben élünk.” A hit, mennyiben más dimenzió, mint a mindennapi élet maga?

Hit mindennapi hatása az életre attól függ, hogy mi mennyire tesszük azzá. Természeténél fogva a hit hajlamos elvont igazság maradni, és ezért különösen fontos annak a gyakorlatra való hatását hangsúlyozni személyes terünkben.

5. Az ateisták a zászlójukra előszeretettel tűzik ki a Voltaire képét. A nagy francia gondolkodó azonban a következő mondatot is mondta: “A babona a legkegyetlenebb ellensége a tiszta imádatnak, amellyel a Legfőbb Lénynek tartozunk.” Melyek is azok a “szennyeződések”, melyek lehetetlenné teszik a tiszta hit átélését, és miként tisztíthatjuk meg a lelkünket, hogy alkalmasak legyünk a magasabb rendű lelki életre?

A szennyeződések sokfélék lehetnek, de talán a legsúlyosabb, amely valahol minden szennyeződésnek az alapja, az a fent említett egocentrikusság és az abból fakadó öncélú evilági élvezetek.

Részletesebben:
https://zsido.com/konyvek/T%E1nj%E1%2C+a+K%F6zepesek+k%F6nyve/99/3654

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.