Tisztelt Köves Slomó! Az alábbiakban kérem szíves tanácsát. 33 éves vagyok, asszimilálódott családból származom. Édesanyámnak minimális ismeretei vannak származásáról, vallásáról, anyai őseim már a vészkorszak előtt teljesen asszimilálódott életet éltek, mely felfogást - ha fokozni lehetett egyáltalán - fokozta a holocaust utáni periódus, anyukámnak gyakorlatilag fogalma nincs identitása alapjairól. Édesapám magyarországi viszonyokhoz képest részesült vallásos nevelésben: az 1950-es években járt héderbe, és többé-kevésbé tartották az ünnepeket is, míg a kósherság minden követelményének nem tettek eleget. Ennek a két pólusnak a gyümölcse vagyok én, ami jelenti a nagyon nagy vonalakban való zsidóságismeretet, inkább kulturális, mintsem mély vallási tudás alapján. A férjem keresztény. A családomban a többi unoka igyekezett ' goy pár" tényét szépíteni, hogy a férj/feleség "félig zsidó", a " igazából zsidó származású", "mindig szerették a zsidókat", és még sorolhatnám az eufémizmus eszközeit, hogy a vegyes házasságot a család torkán lenyomják. Én nem szépítettem: a fiú, akit szeretek keresztény. Hiába van benne de facto zsidó vér, még halachikusan is kihozható a folyamatos anyai ágból, de nincs jelentősége, bár nem vallásos, de keresztény, semmi zsidó identitástudata, sem érdeklődése nincs. Az eddig megszületetett dédunokák egy része vagy meg lett keresztelve, vagy teljes vallási sivatagban él... A férjem alapvetően irtózik mindennemű közösségi élettől. A házasságunk kölcsönös elfogadásra építi a közös életünk saját világát, melynek része a különböző vallásból eredő eltérő felfogások, az egyéniségeink különbözősége, és az egymás iránti tiszteletünk, többek közt. Tudja, mit jelent olyan zsidó lányt feleségül venni, akiben még él az érdeklődés, a hit, az identitás csírája, még akkor is, ha egy yom tov estéjén írom jelen levelem...Vagyis, ő nem gátolna engem abban, hogy zsidó nevelést kapjon a születendő gyermekünk. Tekintettel azonban arra, hogy nem tilthatom meg anyósoméknak a karácsonyi ajándékozást (mennyből nem jön az angyal és Jézus sincs kidomborítva, de akkor is...), a húsvéti nyuszit, hogy lehet ezt a kezdetektől úgy irányítani, hogy a gyermeket ez ne zavarja meg, hogy legyen zsidó tudata, és ne legyen benne az a kompenzálási kényszer felnőttkorában, ami oly sok "csak az anyja zsidó" felnőttnél előfordul, hogy egészséges emberke legyen, el tudja fogadni a még egyetlen elő keresztény dédszüleit, keresztény unokatestvéreit, de tudja, ő hová tartozik és mit adjon át az ő gyerekeinek. És úgy persze, hogy a férjem ebbe addig legyen bevonva, amíg nem érzi frusztrálónak a közösséget. Kérem iránymutatását arra nézve, hogy a kisbaba születésétől kezdve milyen teendők vannak általában, és a fenti körülményekre tekintettel ezek hogyan eszközölhetőek. Köszönöm szépen a türelmét, és nagyon várom a válaszát. Üdvözlettel: ----------

Kedves ——!
 
Nagyon örülök, hogy írt, mert valóban ezekben a dolgokban jó előre gondolkodni. Önmagában a tény, hogy vonzódik saját gyökereihez már egy nagyon egészséges identitástudatra vall, amely máris sokat jelenthet a születendő gyermek és család sorsa és önképe szempontjából. Minden zsidó zsidó, ezt tartja a háláchá, (és őszintén megvallva a „nagy világ” is általában így vélekedik), és ha már így van akkor jobb ezt a dolgot tudatossá tenni. Identitás problémák nem akkor szoktak lenni, amikor kettős identitásunk van, hanem akkor, amikor az egyik el van hallgatva, amikor úgy érezzük hogy valami nincs vele rendben, amikor tudjuk hogy egy kicsit zsidók vagyunk, de a zsidózáson kívül nem nagyon tudunk róla semmit.
ketbaba(1)Tehát feltétlenül azt gondolom, hogy mind az Ön, mind a gyermek és a férje szempontjából a legfontosabb a zsidóság tudatos megélése. Ehhez pedig két fontos elem vezet. A tanulás és a közösségi élet. A tanulás mindenképp lényeges, mivel nem válhat valóban tudatossá a zsidótudat, hanem tudjuk a miérteket és a hogyanokat. A közösségi élet meg azért lényeges, mert a tanultak megélésében segít. Természetesen az egyik hiánya nem zárja ki a másikat, de igazából csak együtt alkotnak teljességet.
Azt gondolom, hogy érdemes lenne elkezdeni a tanulással, a fogalmak valós megismerésével elsőkézből, ugyanis ez mindennek az alapja, de különösen fontos saját belső félelmeink és tartózkodásunk legyűréséhez. Esetleg még a születendő baba érkezése előtt ajánlanám, hogy vegyenek részt a Zsidó Tudományok Szabadegyetemének egy tanfolyamán. A következő két hetes nyári tanfolyam éppen a zsidóság tizenhárom hittételéről szól. Tisztázzuk az eredeti forrásokból, hogy mi az az Isten, Ember, Világ, és ezek viszonya. A Szabadegyetem kurzusain általában jó kis társaság is össze szokott jönni, kb. hasonló családi háttérrel. Évközben is szoktak lenni szemeszterek ezek hétköznap estefelé vannak megtartva. És persze az autodidakta tanulás is nagyon fontos. A közösségi élet tekintetében szerencsés első lépésnek gondolnék egy kis látogatást a Pesti Jesivába egy péntek este, ahol az ima után egy jó kis ünnepi vacsoránál, lehet társasági életet élni. Vagy tudom ajánlani Önnek a Hanna Klubot.
Mindent persze csak lassan. Nem szabad semmit sem erőltetni sem magunkra sem másra (de szavaiból úgy tűnt, hogy ez fel sem merül).
Ha pedig majd Isten segítségével meg lesz a baba, akkor neki a kezdetektől fogva érdemes egy pozitív identitástudatot adni. Ha nem is feltétlenül mindennel, de egyes zsidó szokásokkal érdemes a kezdetektől megismertetni, és azt élete részévé tenni. Lehet ez bármilyen apróság, a lényeg az hogy valami kézzel fogható dologhoz tudja kötni azt a tényt hogy ő zsidó. Mindez nem mond ellent Karácsonynak és a nyuszikának. Talán nem ezek eltüntetésével, hanem a zsidó értékek bevezetésével érdemes kezdeni. A gyerek úgy is érezni és tudni fogja, hogy melyik az ő életét valóban meghatározó érték, és mit csinálunk csak a nagyiék kedvéért…
 
Szóval röviden ennyi
Bármilyen kérdésben szívesen állok személyesen is rendelkezésre
268-0183
 
Sok sikert mindenhez!
Üdvözlettel
 
Köves Slomó

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.