Áskenázi zsidóknál törvényerejű szokás, hogy nemcsak az ötféle gabonát nem fogyasztjuk Peszáchkor (a belőlük készült maceszt kivéve), hanem az ún. kitnijotot sem (Sulchán áruch OC 453:1. RöMÁ). Ezt általában hüvelyesként szoktunk fordítani, de a babon, lencsén, borsón kívül ide tartozik más egyebek mellett a rizs, a kukorica és a mák is.

 

A kitnijot fogyasztása ellen három fő érv van: 1. ezekből is készítenek főtt ételt; 2. ezekből is sütnek kenyeret; 3. keveredhetnek a gabonával, mert sokszor hasonlóan néznek ki és ezeket gyakran tárolják egymás mellett, és nem lehet jól kiválogatni őket (lásd minderről Holokauszt és háláchá 11. fejezet).

Sokszor gondoltam magamban, hogy a mai modern időben tényleg kell-e még tartani attól, hogy pl. egy kiló rizsbe, amit zárt zacskóban veszünk a boltban, ga­bona keveredhet a mai élel­miszer-csomagolási technológiák mellett.

Vejemmel, Feldman Yossi rabbival is beszéltem erről, és ő elcsodálkozott a felvetésemen. Ő ugyanis gyakran ellenőrzi pl. a rizst a Bét Menáchem iskola kony­háján, és sokszor fordul elő, hogy oda nem illő dol­got talál benne. Ennek bi­zo­nyítéka­ként pár hete egy képet kül­dött nekem: a len­csében bú­zaszemekre buk­kant. Ha ezt válogatás nél­kül megfőz­ték volna Pe­szách­kor, akkor megszegték volna a cho­méc­evés tilalmát. Ez bebizonyította, hogy a kitnijot ti­lalma még ma is megalapozott és szükséges.


A napokban újabb képet kül­dött: ezúttal bolti dióbélben talált egy kenyérda­ra­bot. Ez pedig azt bizonyít­ja, hogy mindent, amit Pe­szách­kor hasz­nálunk, alaposan át kell nézni.

Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.