Kedves rabbi!

A fiam bár micvája előtt utazást tervezünk: az első alijája a Tórához két nappal azután lesz, hogy visszaérkezünk. El kell majd ak­kor mondania a megmenekül­tek áldását a repülőút miatt? Tulajdonképpen, aki még nem bár micva, az mondhat birkát hágomél áldást?

Köszönöm

Mendel


 

Kedves Mendel!

A 107. zsoltár alapján négy olyan veszélyt sorol fel a Talmud (Bráchot 54b.), amely után hálát kell adni. Ezek a sivatagi utazás, a börtönben raboskodás, betegség és tengeri utazás.

Erre szolgál a Birkát hágomél áldás (magyarosan gojmel ben­cso­lás), amit szokás a zsinagógá­ban Tóra-olvasáskor elmondani. Ilyenkor ugyanis biztosan együtt van egy minjen, és az emberek oda is figyelnek (3.). Ha lehet, akkor fel is hívják a Tórához a megmenekültet (Sáár Efrájim 2:11.), akinek az áldására a közösség válaszol azt kívánva, hogy Isten jósága máskor is kísérje őt (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 84., 231. oldal).

A Birkát hágomel áldást az mondja, aki már biztosan megmenekült a veszélytől, pl. teljesen felépült a betegségből (RSZ: Széder birkát hánöhenin 13:5.). A Sulchán áruch (uo. 6.) szerint illik a megmenekülést követő három napon belül elmondani, de azon túl is elmondható. 

Az Álter rebbe (Széder birkát hánöhenin uo. 7.) azt a véleményt fogadta el, miszerint minden életveszélyből való megmenekülés esetén el kell mondani az áldást. Napjainkban az egyik ilyen helyzet a repülőút, ami után van, aki csak Isten neve nélkül mondja az áldás szövegét (Piszé tsuvot uo. 18. lábjegyzetnél). Az elfogadott vélemény szerint minden repülés után el kell mondani az áldást (uo. 16. lábjegyzetnél). Nem azért, mert olyan sok a repülőgép-szerencsétlenség, hanem mert ott, ahol a repülők szállnak, nem lehetne a gép nélkül életben maradni (Igrot Mose responsum, Orách chájim 2:59.). Ezen a véleményen volt a Rebbe is (Likuté szichot 12. kötet 152. oldal), különösen olyankor, ha az utazó sivatag vagy tenger felett is repült.

Kiskorú gyerekek a Mágen Ávrahám szerint (219. fejezet eleje) nem mondják, mert az áldás szövegében az szerepel, hogy az Örökkévaló egy arra „érdemtelen” vagyis bűnös embert mentett meg – de kiskorú gyerek kapcsán ilyet nem mondhatunk. Az áldás szempontjából nem az számít, hogy mikor mondja az áldást, hanem az, hogy mennyi idősen menekült meg az ember a vészhelyzetből. Így ebben az esetben a bár micvó fiú nem mond áldást a két nappal ezelőtti utazásra.

Oberlander Báruch

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás