A Tóra megcsókolása

A csók, mint a vallásos odaadás kifejezése, többször is megjelenik a zsidó szertartásokban (lásd Zsidó ismeretek tára 27. kötet 128. oldal). Az egyik ilyen, hogy megcsókolják a Tórát azok, akik előtt elhalad, amikor kiveszik és a bimához viszik, hogy olvassanak belőle.  Ez az egyik első útja annak is, hogy a kisgyerekeket a Tóra szeretetére neveljük: az apróságok örömmel veszik, hogy ők is részt vehetnek az eseményekben, amikor fölemelik őket, hogy megcsókolják a tóratekercset (Sulchán áruch OC 149:1. végén RöMÁ).

Többször felmerült már a kérdés rabbiságom alatt, hogy helyes-e, ha a Tórát nem a legrövidebb úton viszik a bimához, hanem kitérőt tesznek vele pl. a rabbihoz vagy az elnökhöz, hogy ők a helyük elhagyása nélkül tudják megcsókolni a Tórát. A témával akkor foglalkoztam először, amikor Mendel fiamnak (nyugodjon békében) az egészségi állapota annyira leromlott, hogy nem tudott közelebb lépni már a Tórához.

 

A Tóra meggyalázása, ha az emberek után viszik

Az első, aki ezzel a kérdéssel foglalkozott az Joszéf Schneituch rabbi (meghalt 1861?), aki könyvében (RIVáM Schneituch responsum, Válogatott szabályok 16. paragrafus) a következőt írta: „Figyelni kell, amikor kiveszik a Tórát tóraolvasásra, hogy az előimádkozó vigye a Tórát a bimához és mindenki menjen oda és csókolja meg, ha akarja. Azonban az előimádkozó ne vigye oda a Tórát az emberekhez és nyújtsa feléjük a Tórát, mintha csak egy egyszerű tárgy volna, ahogy láttuk több helyen Németországban. Ez pedig nagy gyalázat és nagy szégyen a szent Tóránknak. Olyan, mint az Isten nevének megszentségtelenítése. Hogy lehet az, hogy egy húsból és vérből való ember ne vegye a fáradságot, hogy odamenjen a Tórához, hanem [elvárja], hogy a Tóra menjen hozzá…? Izrael szent és biztosan hallgatni fog rám, megtiszteli, nagyra becsüli Istent és hódol neki”.

 

Van, amikor muszáj odanyújtani

Látunk azonban más véleményt is. Szofér Menáchem (1880–1944) marosvásárhelyi rabbihoz a dicsőszentmártoni közösségből fordultak kérdéssel, ahol mindenki meg szeretné csókolni a Tórát, de csak úgy férnek oda, ha az előttük állókat félretolják. Ezért azt vezették be, hogy az előimádkozó odanyújtja nekik a Tórát, ám vannak, akik tiltakoznak ez ellen. Mi a helyes, hogy kéne csinálni ezután? – teszik fel a kérdést. Szofer rabbi válaszában azt írja (Menáchem mésiv responsum 16. fejezet): „Én nem látok ebben [ti. a Tóra odanyújtásában – a szerk.] kivetni valót… Sőt, az a Tóra megtisztelése, hogy igyekszünk, hogy mindenki szeresse a Tórát és csókolja meg. Már régóta az a szokás, hogy nem csak kiskorúak csókolják meg a Tórát, hanem az egész nép, nagy és kicsi egyaránt… ezért nem baj, ha folytatják a fenti szokást”.

Elgondolkozva ezen a két véleményen, rájöttem, hogy valószínűleg nem mondanak ellent egymásnak. Schneituch rabbi arról az esetről beszél, ha valaki nem veszi a fáradságot, hogy odamenjen, a dicsőszentmártoni esetben pedig nem volt más megoldás arra, hogy mindenki megcsókolhassa. Nagy különbség van aközött, ha valakinek azért nyújtják a Tórát, mert nem tud közelebb lépni vagy azért, mert nem akar. Utóbbi a Tóra meggyalázása.

A fentiek alapján Mendel esetében úgy gondoltam, meg lehet engedni, hogy a Tóra jöjjön közelebb hozzá, annál is inkább, mert mindösszesen pár lépést kellett letérni az útvonalról. Mendel azonban rosszul érezte magát attól, hogy a Tóra menjen hozzá, nem pedig ő a Tórához és megelégedett azzal, hogy messziről a Tóra felé emelte a kezét és azt megcsókolta (lásd Vözot háTorá 154. oldal).

Kívánom, hogy mindenki legyen erős és egészséges és vegye is a fáradságot, hogy a Tórához közeledjen!

Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.