Szabad-e nyilvános sálesüdeszt tartani a tisá böávi böjt előtt?

A napokban nagyon el voltam foglalva a jövő évi Zsidó naptáron, a luáchon végzett utolsó simításokkal. Lassan 20 éve jelenik meg ez a könyv-naptár, és, hála Istennek, Magyarországon a vallási életben szinte mindenkihez eljut és nagy haszonnal forgatják az emberek. Bár a felépítése nem sokat változott az elmúlt évtizedekben, mégis minden évben sok munka van vele, hiszen folyamatosan aktualizáljuk, frissítjük és javítjuk. Ezért is tartom fontosnak, hogy válaszoljak egy ezzel kapcsolatos kritikára.

Két héttel ezelőtt a szombat este kezdődő tisá böávi böjtöt megelőzően kihirdettük a Vasváriban, hogy a minchá (délutáni ima) után lesz egy közös étkezés. A közösség egyik tagja – igen helyesen – felhívta rá a figyelmemet, hogy én magam azt írtam a luách Szokások és szabályok című részében (143. oldal), hogy ilyenkor „nyilvá­nos sálesüdeszt [szöudá slisit, harmadik szom­bati étkezés] nem rendezünk”. Hogy lehet, hogy ennek ellenére kihirdettem a közös étkezést a böjt előttre?

A válaszhoz először ismerkedjünk meg a tisa böáv előtti utolsó, hagyományos étkezéssel. Mivel ez a háláchá szerint már a gyász része, több szabály vonatkozik rá. Ezek között szerepel, hogy alacsony széken, vagy földön ülve kell enni (Sulchán áruch OC 552:7.), többfogásos vacsora helyett csak kenyeret és hamuba mártott tojást esznek (uo. 1., 6.) és legfeljebb ketten étkeznek együtt (uo. 8.), mivel, ha ennél többen gyűlnek össze, annak már örömteli hangulata van. (Érdemes megemlíteni, hogy szokás ez előtt az utolsó étkezés előtt egy normál, nem húsos étkezésen jóllakni – uo. 9. RöMÁ.)

Ezeknek az előírásoknak egy részét azonban felülírta idén a szombat, mivel sábeszkor szünetel a gyász. Ezért asztalnál ülve lehet étkezni, bármit lehet enni, akár húst is és olyan étkezést lehet tartani, mint amilyen „Salamon király étkezése volt a maga idejében” (uo. 10.; Salamon király étkezéséről lásd 1Királyok 5:2.). Azonban a Mágen Ávrahám a Sulchán áruch-hoz írt kom­mentárja (uo. 14.) idézi azt az utasítást, hogy az ember „ennek ellenére üljön szomorú lélekkel és ne viselkedjen örömmel”, majd ezt kiegészíti a saját véleményével, miszerint „ebből következik, hogy ne üljön barátokkal együtt”.

Több vélemény (lásd Jád Efrájim uo.; Nité Gávriél – Bén hámöcárim 2. kötet 91:4.) támadja a Mágen Ávrahámnak ezt az utasítását, hiszen van egy olyan előírás, miszerint szombaton és ünnepnapon nem lehet megjeleníteni a gyásznak semmilyen nyilvános jelét (én ávélut böferheszjá). Ahogy a süvébe (hétnapos gyász) eső szombaton is szünetel a gyász nyilvános része, ami azt jelenti, hogy az ember ne mutassa a gyász egyértelmű jeleit, mint a megszaggatott ruha, az alacsony széken való ülés stb. Szombaton a gyászoló rendes ruhát és cipőt vesz, ülhet normál magasságú széken, elmehet a zsinagógába stb. Amik azonban nem egyértelműen a gyász jelei és a gyászidőszakon kívül is gyakran elmaradnak ilyen vagy olyan ok miatt, mint pl. a tóratanulás vagy a házasélet, attól továbbra is tartózkodni kell (SÁ JD 400:1.). A zsinagógában sem hívják fel a gyászolót a Tórához szombaton, hacsak nem lenne ez nagyon feltűnő, pl. ha ő az egyetlen kohén (uo. RöMÁ).

A Mágén Ávráhám ellenzői a fentiek alapján arra hivatkoznak, hogy a szomorú szív nem látható jele a gyásznak, míg egy nagy közösségi étkezés elmaradása a nyilvános gyász körébe tartozik.

Ezért, ha egy olyan közösségben maradna el a sálesüdesz, ahol minden héten megrendezik, az egyértelműen a gyász nyilvános jele lenne, ami tilos szombaton, ezért ezeken a helyeken rendezhetnek étkezést tisá böáv előtt. Mivel a Vasváriban minden héten van sálesüdesz, nem volt akadálya ezen a héten sem ennek, sőt meg kellett tartani, nehogy úgy tűnjön, mintha a gyász jeleként maradna el. Mivel a legtöbb budapesti körzetben már nem rendeznek nyilvános sálesüdeszt, rájuk vonatkozik, amit a naptárban írtunk, hogy nem rendezhetnek ebből az alkalomból, rendhagyó módon. (Hacsak nem egyénileg, külön-külön sorban üldögél és eszik mindenki a zsinagógában.)

A félreértés elkerülése végett három év múlva, amikor tisá böáv ismét szombat estén kezdődik, ha addig nem jön el a megváltás és nem épül még fel a harmadik Szentély, úgy fog szerepelni a szöveg a naptárban, hogy: „nyilvános sálesüdeszt nem rendezünk azokon a helyeken, ahol nem rendeznek minden héten”.

Adja a Jóisten, hogy mihamarabb eljöjjön a megváltás, és tisá böáv gyásznapról örömünneppé változzon!

Oberlander Báruch

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 50. szám – 2022. augusztus 18.

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.