Háláchák a levegőben
Mióta édesapám elhunyt és édesanyám egyedül maradt, igyekszem úgy intézni, hogy évente kétszer meglátogassuk és pár hetet vele töltsünk az Egyesült Államokban, ahol él. Így történt most is, a téli szünet két hetére az USA-ba utaztunk a feleségemmel édesanyámhoz. A repülőutunk kapcsán több háláchikus kérdés is felmerült, ezek közül néhány olyat szeretnék megosztani, amelyek az olvasókban is felmerülhetnek utazásaik során.
Étkezés
Egyes Európán belüli járatokon, valamint a tengerentúli utakon szoktak ételt biztosítani az utasoknak. Sok légitársaságnál vallásos zsidóknak, ha előre jelzik igényüket, megvan a lehetőségük, hogy kóser ellátást kapjanak a gépen további költségek nélkül. Ha erre nincs lehetőség, mindenképp készüljünk fel elegendő kóser étellel. Sőt, még akkor is ajánlatos, hogy az ember vigyen egy pár szendvicset magával, ha kap a repülőn ennivalót, mert ritkán, de előfordul, hogy a megrendelt kóser étel ilyen vagy olyan okból nem érkezik meg mégsem.
A repülőgépen felszolgált ételről tudni kell, hogy csak akkor számít kósernek, ha le van zárva és le van pecsételve a rabbinikus pecséttel. Ha a csomagot már felbontották, akkor nem érvényes a kósersági engedélye, mert előképzelhető, hogy szándékosan vagy véletlenül elcserélődött benne egy-egy elem. A melegen fogyasztandó ételek felmelegítésére akkor van lehetőség, ha gyárilag zárt dupla csomagolásban vannak. Ennek hiányában a nem-kóser mikrohullámú sütőben való melegítéstől nem-kóserra válik az étel is (lásd SÁ JD 92:8.; Tsuvot vöhánhágot responsum 2. kötet 380. fejezet végén; SuT Rábáné Éropa 63. fejezet).
Hosszabb repülőutakon, pl. egy este New Yorkból Európába induló járaton előfordulhat, hogy a vacsoraként kiosztott húsos és a reggelire kínált tejes étel felszolgálása között nem telik el a szükséges hat óra várakozása idő (SÁ uo. 89:1. végén RöMÁ). Hiába lépünk át menet közben hat időzónát, ez nem helyettesíti a valóban eltelő időt, aminek húsos és tejes étel fogyasztása között (6×60 percnek) kell lennie.
Sokan nem tudnak egy-egy hosszabb utat kávé nélkül elképzelni. A sima, üres feketekávét mindenképpen meg lehet inni a repülőn egyszer használatos papírpohárból, mert a forró víz a forralóban általában nem kerül semmi mással kapcsolatba, így kósernek számít (Jöcháve dáát responsum 4. kötet 42. fejezet végén; de lásd Vájáán Dávid responsum 4. kötet 87. fejezet).
Úti ima
Bölcseink (Talmud, Bráchot 29b., 60a.) előírták, hogy amikor az ember hosszabb útra indul a városon kívül, akkor mondja el a tfilát háderechet, az úti imát (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 121. oldal), miután elhagyta a város határát (SÁ RSZ 110:6.).
A repülés elterjedésével felmerült a kérdés, hogy repülőútra is vonatkozik-e ez az előírás. A legtöbb vélemény elfogadja, hogy a repülésre is ugyanúgy kell úti imát mondani, mint a vízi vagy szárazföldi közlekedésre (Piszké tsuvot 110. fejezet 16. lábjegyzet). Azonban Joszéf Rosen (1858–1936), dvinszki rabbi nevében azt idézik (Isim vösitot 80. oldal végén), hogy ő egy talmudi (Chulin 139b.) bizonyítékot hozott arra, hogy mivel „a levegőben nem lehet út”, ezért a repülésre sem lehet úti imát mondani.
Annak érdekében, hogy ennek a véleménynek is eleget tegyenek, sokan akkor mondják az úti imát, amikor a gép már gurul, de a kerekei még a földön vannak (lásd még Sulchán Menáchem 1. kötet 356. oldal).
Egyes imakönyvekben elkezdték átírni az úti imát, hogy jobban illeszkedjen a repüléshez, de ez nem terjedt el, a többség ragaszkodik ahhoz az imához, ami eddig is megjelent az imakönyvekben, ahogy bölcseink megszövegezték (Piszké tsuvot uo.).
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 18. szám – 2023. január 26.
