Kedves Rabbi!

Nem bontottam még le az erkélyen a szukkám, bár már nem eszem ott. Valaki szólt nekem, hogy le kell bontanom. Az a kérdésem, hogy nem csak a micva teljesítése, hanem annak pontos abbahagyása is ugyanolyan fontos? Vagy más oka van, amiért bármennyire is szeretem, le kell bontanom időben a szukámat?

V.

 


Kedves V!

Ismerőse tévedett, a szukká, az ünnepi sátor lebontására nincs előírás, ahogy nem előírás minden ünnep előtt újraépíteni – a „legrosszabb”, ami történhet, hogy az embernek egy készen álló kóser szukkája lesz a következő évben is.

Gyakori és nem új keletű megoldás, hogy a ház vagy lakás egyik szobájának le lehet szedni a tetejét. Így az ünnep alatt szukkának lehet használni, de az év többi napján rendes szobának volt használva.

Történetesen egykor a Vasvári Pál utcai zsinagógában is ilyen szukkája volt a rabbinak, abban a szobában, ami most a konyha belső helyisége. Ide átjárás nyílt a második emeleti rabbilakásból. A szoba tetejét csigák segítségével lehetett elmozdítani, hogy szukkáként funkcionálhasson. (Ezek a csigák egészen a legutolsó felújításig láthatóak voltak, a tető pedig – a szukká utolsó nyomaként – a mai napig beázik ezen a részen…).

Az állandó szukká kapcsán két lehetőség van. Van olyan, aminek a falai megmaradnak, de a szcháchot, a növényi tetőt az ember évente leszedi, majd az ünnep előtt újrarakja. A másik lehetőség az, hogy semmit nem szed le az ember az ünnep után, még a szcháchot is ott hagyja (például kerti szaletliként). Van olyan vélemény, ami szerint ez esetben fel kell „frissíteni” az ünnep előtt, vagyis a micvá céljából meg kell rázni a szcháchot. Így az olyannak számít, mintha újra felrakta az ünnepre (lásd minderről Sulchán áruch, Orách chájim 636:1.; Misne száchir responsum, Orách chájim 1. kötet 259. fejezet; Nité Gávriél, Szukkot 27:7.).

Üdvözlettel:

Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.