Kedves ráv Oberlander!
Anyukám vett egy késélezőt, amiben három különböző felületen kell a kést élezni. A kérdés, hogy lehet-e benne tejeset és húsosat is élezni, vagy kell külön-külön élező? Első használat előtt el kell vinni mikvébe?
Köszönöm a választ!
Júda
Kedves Júda!
Alapelv a kóserságban, hogy nemcsak a tejet nem szabad a hússal keverni a bibliai tilalom miatt (2Mózes 23:19., 34:26., 5Mózes 14:21.), hanem még a tejeshez használt edényeket sem szabad húsoshoz használni, és fordítva (Sulchán áruch JD 93:1.). Ennek oka, hogy a meleg hatására az edény kitágul, magába szívja az étel ízét és következő használatnál kiengedi és az keveredik az új étellel. A keveredés csak arról történik meg, ha forrón használták az edényt először a tejeshez, és aztán forrón használják a húsoshoz vagy fordítva. Ha hidegen használják, akkor nem tágul az edény és nem szív magába semmit (SÁ uo. 91:1.).
A Sulchán áruch (uo. 92:8. RöMÁ, 93:1. végén RöMÁ) azt is mondja, hogy ha két lábas egymás mellett volt a tűzön, mindkettő le volt takarva, de egymáshoz értek főzés közben, akkor kóserek maradnak. Miért? Mert a két edény – a fém keménységük miatt (Chávot dáát – Biurim uo. 97:4. végén) – csak akkor tudja átadni az ízeket egymásnak, ha folyadék van közöttük. Ha szárazon érintkeznek egymással, akkor nem megy át. Természetesen nem ajánlom senkinek, hogy így főzzön, mert, ha kifut a tej vagy a húsleves és folyadék lesz a két fém között, akkor már nagyon is tréfli lesz az edény…
Rátérve a késélezőre. Úgy tűnik, hogy a sima élezéstől nem forrósodik fel sem a kés, sem az élező, így az élező nem kaphatja meg az ízt a késtől és nem tudja továbbadni. Másrészt, ha az élezőt mindig szárazon használják, akkor felforrósodás esetén sem menne át az íz egyikről a másikra. Így az élezőt elvileg lehet használni húsosra és tejesre is. Ennek feltétele, hogy mindig tiszta, száraz kést élezz vele. Ha főzés közben is használjátok, akkor rajta marad a húsos zsír a késen, ami az élezőn keresztül átkerülhet a tejes késre (Cvi Kohen: Hágálát kélim 13:287. és a 85. és a 260. lábjegyzet).
Ilyen esetekben mindig ajánlom az embereknek, hogy még ha meg is van engedve a kétféle használat, jelöljük ki, hogy húsosnak vagy tejesnek fogjuk-e használni, nehogy ezen felbuzdulva más dolgok is „átjárjanak” a tejes és a húsos rész között, amik tréflivé teszik az edényeket (lásd még SÁ uo. 89:4. RöMÁ).
Sok évvel ezelőtt, 1989-ben, rövid idővel az után, hogy megérkeztünk Magyarországra, történt, hogy mentünk halat venni az akkori Tolbuchin körúti Nagycsarnokba (ma Vámház körúti Központi Vásárcsarnok) élő halat vásárolni. Ehhez külön vittem a saját nagykésemet, hogy azzal vágják fel és filézzék ki a halat, ne a saját, nem kóser halhoz is használt késükkel. Igen ám, de az árus panaszkodott, hogy nem elég éles a kés, elvittem tehát egy köszörűshöz. Csakhogy élezés közben azt láttam, hogy ő valami zselés anyagot ken a köszörűkőre – sajnos ettől a folyadéktól el kellett ismernem, hogy nem kóserrá vált a kés és ki kellett kóserolni.
A második kérdésre, hogy kell-e az élezőt mikvébe vinni, mint a konyhai eszközöket általában, amit nem zsidótól veszi az ember (4Mózes 31:23.; SÁ uo. 120:1.). A válasz, hogy nem kell (Tvilát kélim 11:139.), mert csak azt kell tojvelozni, ami közvetlenül érintkezik az étellel (lásd uo. 4.), az élező pedig csak a késsel érintkezik.
Üdvözlettel,
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 32. szám – 2023. május 4.
