Kedves Oberlander rabbi,
A közösségi médiában láttam, hogy az egyik neológ vallási vezető kohanita áldással – ráadásul a hagyományos tenyértartással – áldja meg a héten 102 éves Keleti Ágnest (akinek ezúton is mázál tovot kívánok 120 évig!).
Az említett neológ vallási vezető nem kohanita. Szabad-e nem kohanitának Áron főpap áldását elmondani, ha igen, milyen formában és szabad-e a kezét oly módon tartani, ahogyan a kohaniták szokták az áldás elmondása közben.
Köszönettel,
István
Kedves István!
A kohénok egyik különleges micvája, hogy megáldják a zsidó népet (4Mózes 6:23.; Maimonidész: A micvák könyve 26. tevőleges parancsolat; Sulchán áruch RSZ 128:1.), és egyes felfogások szerint a zsidó nép számára pedig előírás, hogy megkapja ezt az áldást (lásd Nité Gávriél – Jom tov 2. kötet 60:2.). A kohanita áldás: Áldjon meg az Örökkévaló, és vigyázzon rád! Világítson rád arcával az Örökkévaló, és legyen kegyes hozzád! Fordítsa feléd arcát az Örökkévaló, és adjon neked békességet! (4Mózes uo. 24–26.)
Az áldás osztásához a kohén kiáll a közösség elé, szembe fordul velük (SÁ uo. 15.), felemeli a kezét és az ujjait a hagyományos módon széttárva (uo. 20.) elmondja az áldás szavait, amire a közösség versenként áménnel válaszol (uo. 24.). Ezt nevezzük magyaros jiddis kifejezéssel düchenolásnak vagy dichenolásnak.
A Talmud (Ktubot 24b.) és a Sulchán áruch (uo. 2.) szerint bibliai tilalom vonatkozik arra, hogy egy nem kohanita zsidó düchenoljon és ily módon megáldja Izrael fiait. Ez arra alapul, hogy a Tórában az van írva (uo.) „Így áldjátok meg”, ami arra utal, hogy „csak ti kohénok áldjátok így” (RáSI a Talmudhoz uo.), ezt csak a kohénoknak szabad megtenniük.
A Misná brurá (128:3. és Biur háláchá uo.) felteszi a kérdést, hogy hogy lehet, hogy ennek ellenére mégis elterjedt, hogy emberek megáldják egymást a papi áldás szövegével, például a szülők péntek este (Sábeszi imakönyv 156. oldal) vagy Jom kipur előtt (Az engesztelőnap imarendje 35. oldal), mielőtt mennek a hüpe alatt, sőt sokan akkor is, amikor utazás előtt elbúcsúznak egymástól (Széfer hászichot 5689 74. oldal, lásd még Torát Menáchem 5744 1. kötet 367–368. oldal).
Erre több válasz létezik. Az egyik ezek közül (pl.) az, hogy mivel nem felemelt kézzel mondja az ember ilyenkor az áldást, ezzel mutatja, hogy nem a kohaniták micváját gyakorolja (BáCH a Tur OC-hoz, 128. fejezet eleje). Élijáhu rabbi (1720–1797), a Vilnai Gáon például pont emiatt csak egy kézzel szokta megáldani az embereket (Torá tmimá, Bámidbár 6:131.).
További dolog, amivel jelezni lehet, hogy nem a valódi kohanita áldás hangzik el, hogy nem mondja el a bevezető áser kidösánu áldást (Sámuel imája – Zsidó imakönyv 360. oldal). Ez azonban önmagában nem elegendő jelzés, mivel a micva így is érvényes lenne, ha kohén mondaná (lásd BáCH és Misná brurá uo.).
A harmadik jele annak, hogy ez nem a papi áldás micvájának teljesítése, hogy nem a helyén, az Ámidá ima ismétlésében hangzik el, hanem imán kívül: ezzel az ember deklarálja, hogy nem a parancsolatot teljesíti (Biur háláchá uo.).
Mások azzal oldják meg a problémát, hogy a papi áldást kiegészítik további két verssel, ami előtte („És szólt az Örökkévaló Mózeshez, mondván: Szólj Áronhoz és fiaihoz, mondván: Így áldjátok meg Izráel fiait, mondván nekik”), illetve egy utána („És helyezzék nevemet Izráel fiaira és Én megáldom őket”) szerepel a Tórában, így tulajdonképpen inkább egy bibliai szöveg ismétlésére hasonlít az aktus, nem kohanita áldásosztáshoz.
Ezek alapján az ideális az, ha az ember úgy mondja valakire az áldás szavait, hogy nem emeli fel a kezét és kiegészíti további tórai versekkel. Még az is megengedett, ha az áldást mondó mindkét kezét ráteszi a megáldott fejére, pl. a szülő-gyerek esetén (fontos, hogy egymással nem szoros rokoni kapcsolatban álló férfiak és nők ilyenkor sem érhetnek egymáshoz), és úgy mondja a szavakat, hiszen ilyenkor is megmarad az a fontos jel, hogy nem ima közben mondja.
Azonban az, hogy felemelt kézzel, a hagyományos kohéni módon széttárt ujjakkal mondják kiegészítés nélkül az áldás szövegét, az egyértelmű deklarálása annak, hogy a valódi papi áldást szeretné utánozni, ami tilos. Az ujjakat semmiképp nem szabad széttárni áldásmondás közben.
Azonban mindenképpen önnel együtt szeretnék én is 120 évig mázl tovot és jó egészséget kívánni Keleti Ágnesnek!
Üdvözlettel:
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 17. szám – 2023. január 19.
