A március 14-én tartott Berésit konferencián dr. Negyela László, a program moderátora arra volt kíváncsi, elképzelhető-e, hogy a háború után készített ortodox emlékművekre felkerült kitért zsidók neve is.
Noha sokat foglalkozom a holokauszthoz kapcsolódó háláchikus kérdésekkel, de ezzel a felvetéssel soha nem találkoztam és tudomásom szerint az ortodox rabbinikus irodalomban sincs erről szó. Azonban eszembe jutott egy neológ responsum, amelyben dr. Róth Ernő (Ávrahám Náftáli Cvi, 1908–1991), a Rabbiképző társigazgatója említ egy hasonló témát.
1947. december 7-én kelt levele eredetileg a szegedi hitközségnek íródott a Randeggből (Ausztria) hazahozott 99 meggyilkolt zsidó földi maradványainak újratemetése kapcsán. A maradványokat egy tömegsírból emelték ki és egy nagy közös sírba készültek újratemetni őket a szegedi zsidó temetőben.
A válaszból kiderül, hogy a mártírok között volt egy vagy több kitért zsidó is: „Amennyiben az exhumáláskor felismerhetők a kitért egyének, és a család ragaszkodik a keresztény szertartáshoz, úgy, mivel nincs jogunk ezt meggátolni, rendezze meg a család ezen személyek temetését külön; ott, ahol jónak látják […]. Ha a család nem ragaszkodik a ker. temetéshez, eltemethetők a kitértek is a többi zsidóval, mivel nyilván megbánták tettüket, amikor látták, hogy kitérésük sem mentette meg őket az élet számára. A régi kitértek, akik még a zsidóüldözések előtt tértek ki, esetleg külön csoportban ץוחמ המחמל temetendők el.
Valószínűnek látszik azonban, hogy az agnoszkálás [a halottak beazonosítása – a szerk.] nem jár majd kellő eredménnyel […]
Mivel az áldozatok többsége zsidó, továbbá zsidóságuk miatt hurcolták el őket, arra az álláspontra kell helyezkednünk, hogy a temetési szertartást teljesen zsidó rítus szerint kell lebonyolítani, zsidó temetőben, esetleg külön mártírparcellában. Aki ezt ellenzi, válassza ki magának a saját halottját […] semmiképpen sem követelheti, hogy az ő kedve miatt zsidókat is idegen rítus szerint temessenek el.” (Frojimovics Kinga és Molnár Judit: Tények és emlékek a Bécsben és környékén „jégre tett” szegedi deportáltakról 1944–1947 ; 55. oldal)
Érdekes, hogy Róth különbséget tett azok között, akik a zsidótörvények érvénybelépésének ideje alatt tértek ki és azok között, akik már azt megelőzően.
A korábban kitértek esetében használt héber kifejezés helytelenül jelent meg, eredetileg feltehetően az van odaírva, hogy: הנחמל ץוחמ (michuc lámácháne), ami egy bibliai kifejezés (4Mózes 5:3–4.) és azt jelenti, hogy „a táboron kívül”. Itt nem világos nekem, hogy ezzel azt is meghatározta-e, hogy a temető szélén vagy a kerítésen kívülre temessék-e el őket, vagy csak arra célzott, hogy két külön csoportban temessék el őket.
Róth erről csak elméletben nyilatkozott, hiszen nem volt mód a különválasztásra ebben az esetben. Nem vagyok benne biztos, hogy minden ortodox rabbi egyetértett volna vele és ilyen szigorúan járt volna el a gyakorlatban.
Ennek kapcsán idézném a következő esetet, amelyet Wollner Mose Dov (1912–2007), egy budapesti ortodox rabbi responsum könyvében találtam (Söilát Chemdát Cvi 2. kötet 25. fejezet). Egy neológ temető mártírparcellájában eltemetett ortodox áldozat családja kérte az engedélyt az exhumálásra, hogy a családtagjai mellé, ortodox temetőbe temethessék. „Azzal is érveltek, hogy nem szombattartók között van eltemetve stb. és nem szabad eltemetni a jámbort a … mellett (sic!) [Sulchán áruch JD 362:5.].”
Egy hosszú responsumban Wollner rabbi arra a konklúzióra jutott, hogy „nem megengedett exhumálni egy elhunytat, aki olyanokkal van eltemetve, akiket a gonosz hatalom megölt, mert, még ha korábban ők el is lettek volna ítélve háláchikusan, most már a »Te szolgáid«-nak [talmudi kifejezés (Szánhedrin 47a.), jelentése: az Örökkévaló mártírjai – a szerk.] számítanak, hiszen erőszakkal ölték meg őket”.
A fentiek alapján lehet, hogy Wollner rabbi még azokat sem temettette volna a „táboron kívül”, akik a zsidótörvények előtt tértek ki, hisz őket is a zsidóságukért ölték meg és ugyanúgy mártíroknak számítanak.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 29. szám – 2024. március 28.
