Amióta a járvány miatt a közterületeken is kötelező a maszkviselés, egyre többen for­dulnak hozzánk azzal a kérdés­sel, hogy szabad-e sábeszkor masz­kot hordani.


Mit szabad vinni?

A kérdés alapja az, hogy szombaton nem szabad semmit magánterületről közterületre vin­ni, illetve közterületen egyik helyről a másikra cipelni. A Sulchán áruch (RSZ 301:2.) szerint csak az számít cipelésnek, ha úgy viszi az ember az adott dolgot, ahogy azt általában viszik, „de ha felveszi az ember, mint egy ruhadarabot, ahogy szokták viselni, vagy ha nem ruhaként vette föl, de rögzítette a ruhájára vagy valamelyik testrészére dísznek, akkor fel van mentve a bibliai törvény szerint. Van azonban olyan, melynek viselését rabbinikus tilalom tiltja. Vagy azért, mert olyan dísz, amiről elképzelhető, hogy egy nő leveszi, hogy megmutassa barátnőjének és közben cipelni fogja, vagy azért, mert olyan ékszer, ami lazán van rögzítve és könnyen leeshet.”

Mindez nem vonatkozik olyan dolgokra, amit kézben viszünk, akkor sem, ha díszként is funkcionálnak (SÁ RSZ uo. 3.).

 

Mi a dísz és mi a ruha?

A „dísz” kifejezés sokkal többet takar, mint amit a szó elsőre sugall: a háláchikus megfogalmazás szerint dísz az minden olyan dolog, amit ember visel és szüksége van rá. Például dísznek számít, ha egy beteg ember sábeszkor egy bevált amulettet visel a nyakán gyógyítás céljából (SÁ RSZ uo. 25.).

A „ruha” definíciója szerint nem csak azokat a darabokat jelenti, amit azért veszünk fel, hogy eltakarjuk vagy az időjárástól megvédjük a testünket, hanem minden olyasmi, ami a testet védi valamilyen kellemetlenségtől. Például, ha az embernek van egy vérző sebe és nem akarja, hogy a testére rászáradjon a vér, mert az kellemetlenséget okozna neki, akkor szabad tapaszt viselnie rajta (SÁ RSZ uo. 10.). Bár van olyan vélemény, ami ezt csak akkor engedi meg, ha maga a tapasz gyógyító hatású (uo. 22., 28.), az elfogadott vélemény szerint erre nincs szükség (SÁ RSZ uo. 18. [lásd még 34.]; Misná brurá uo. 77., 108.; Piszké tsuvot 301:18.). Azonban csak azért, hogy a ruháját megvédje a vértől, nem szabad betapasztania, mivel az nem a teste védelmében történik (SÁ RSZ uo. 10–11.).

 

Maszk mint ruhadarab

A fentiek alapján, ha az ember azért viseli a maszkot, mert ezzel védeni akarja a többi embert, hogy ne fertőzze meg őket, ha ne adj’ Isten beteg lenne, akkor a maszk nem minősül ruhának, mert nem a saját védelmére hordja (Vájismá Mose responsum, 5780. Vájákhél-Pkudé, 1. fejezet Mose Sául Klein rabbi nevében).

Ha viszont azért hordja, mert meg van győződve róla, hogy az valamennyi védelmet ad neki, hogy ne fertőződjön meg, akkor már ruhának minősül (lásd Minchát Áser – Korona, Sábát 3. fejezet; Keter mluchá responsum 11. fejezet; Vátéácár hámágéfá, Sábát 2. fejezet), még akkor is, ha igaz az a tudományos álláspont, hogy a maszk csak kisebb részben védi a viselőjét, jobbára a környezetét védi (lásd Vájismá Mose uo. Sámáj Grosz rabbi nevében).

 

Maszk mint mindennapi viselet

Egy másik szempont, amire lehet hivatkozni, az az, hogy a maszkviselést a hatóságok kötelezővé tették, és hétköznap is mindig így kell járnunk, ami által a maszk ruhának számít és sábeszkor is viselhető.

Arról, hogy a hétköznap kötelezően viselt dolgot lehet sábeszkor is viselni és vele közterületre menni, négy példát tudunk említeni.

A Sulchán áruchban (uo. 23.; RSZ SÁ 24., lásd még Misná brurá uo. 83.) a RöMÁ a bécsi Rabénu Ji­chák (1180–1250) véleményét idézi, aki arról írt az Or záruá című könyvében (Sábát 84:3.), hogy amikor a zsidóknak megkülönböztető jelzést kellett viselniük, akkor azt „szabad volt közterületen is hordaniuk sábeszkor, még akkor is, ha nem volt erősen rávarrva a ruhára”. Itt fontos kiemelni, hogy nemcsak azért volt szabad hordani ezt szombaton, mert a ruhához volt rögzítve, hanem azért, mert a hétköznapi viselés miatt önmagában is ruhának számított (Misná brurá uo. 83., lásd még Chelkát Jáákov responsum OC 96:4.; Divré Jáciv responsum 1. kötet 148:7.).

További példának említhetjük a rabszolgát, akinek sábeszkor szabad volt kimennie egy olyan jellel, ami a rabszolga voltát jelzi és amivel egész héten jár (Or záruá uo.), ahogy a rabnak is szabad sábeszkor közterületre lépnie bilinccsel a csuklóján, mivel mindig ezzel jár (SÁ RSZ uo. 15.).

Végezetül van olyan vélemény is, miszerint amikor a Sulchán áruch (SÁ RSZ uo. 3.) tiltja a fegyverviselést szombaton, akkor az csak a civilekre vonatkozik. A katonának, aki állandóan viseli, meg van engedve (Áruch hásulchán uo. 51. Lásd még Chelkát Jáákov és Divré Jáciv uo.). 

Ez alapján tehát akkor is szabad sábeszkor maszkot viselni, ha az ember nincs meggyőződve arról, hogy a saját maga számára védelmet nyújt, azért, mert kötelező és hétköznapon is így jár (Keter mluchá és Vátéácár hámágéfá uo. Lásd még Erec cvi responsum 61. fejezet végén).

Oberlander Báruch

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás