Az ujjas etrog

Az európai etrogok, amiket évszázadok óta használtak az ünnepi csokorhoz, eredetileg Dél-Olaszországból, Calabria környékéről származtak elsősorban (lásd írásom: Véchál HáBeST 41. szám 167–168. oldal). Sokkal később szállt be a versenybe a görögországi Korfu-etrog, majd még később Izraelből is kezdtek Európába etrogot hozni. Sok haszid a mai napig ragaszkodik a calabriai, vagy más néven jánever etroghoz. A Chábád haszidok hagyomány szerint, amikor az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek a sivatagban az ünnepi csokor micváját, akkor Mózes egy felhőn utazva eljutott Calabriaba és onnan hozott etrogot (lásd írásom uo. 39. szám 133–134. oldal 1. lábj.).

Apósomat, Mose Lázár rabbit és egy másik Chábád rabbit, a Lubavicsi Rebbe kérte fel, hogy legyenek jelen az etrogok szüretelésénél, így biztosítva, hogy kóser a gyümölcs és nem murkáv vagyis oltott fáról szedték (az ilyen gyümölcs ugyanis nem használható a micvára [lásd Sulchán áruch RSZ 648:31.]). Apósom 1964 óta, vagyis közel hatvan éve minden évben jelen van az etrogszedésen, sőt annak idején személyesen szedte le azokat az etrogokat, amiket a Rebbe használt (lásd uo. 41. szám 187. oldal).

Tavaly és idén már Lézer fiam is ott volt és segített a munkában. Meglepetésként elküldött nekem egy képet egy ott szedett etrogról, ami úgy néz ki, mint öt kis etrog egyben. (Sajnos valaki megelőzött és lecsapott erre a különlegességre.)

Létezik olyan fajta etrog, amin tíz vagy még több nyúlvány van. Ezt Citrus medica var. sarcodactylis Swingle-nak hívják latinul, magyarul ujjas citromnak nevezik. Kérdés azonban, hogy kóser-e ez a szokatlan gyümölcs a micvára?

A rabbinikus irodalomban egy forrás van, ami foglalkozik ezzel a fajtával: Abdallah Szomech (1813–1889) bagdadi rabbi említi a Zivché cedek responsum kötetének (37. fejezet). Hozzá Hongkongból fordult egy zsidó, azzal, hogy használható-e az ujjas etrog a micvára, mivel azok, amiket Egyiptomból szoktak hozatni, sokszor megromlanak útközben.

A rabbi válaszában azt a háláchát idézi arról (uo. 28.), hogy az olyan etrog, ami formában nőtt valamilyen szokatlan alakra, nem kóser, mert nem néz ki etrognak – így valószínűleg ez sem kóser. Csakhogy rögtön meg is cáfolja magát, kiemelve, hogy az előbbi esetben egy szokatlan forma jön létre külső hatásra (lásd Ávrahám Chájim Adesz: Árbáát háminim limhádrin 483. oldal 123. lábj.), azonban ezeknek az etrogoknak ez a szokott formája ott Hong Kongban. Ezután egy másik példát hoz (uo. 29.): a dupla etrogokét, amik alul összenőttek, de felül elkülönülnek – ezek kóserek. Ebből következteti, hogy ha „kettes ikrek” kóserek, akkor a „tizes ikrek” is azok.

Ezzel az érveléssel kapcsolatban azonban bizonytalan vagyok, mert a wikipedián böngészve azt látni, hogy ebből a gyümölcsből több fajta van, olyan, aminek az alsó része rendes etrognak nézz ki, és olyan, ami alul sem hasonlít a szabályos etrogra.

Szomech rabbi tanítványa Joszéf Chájim (1835–1909) bagdadi főrabbi teljesen elzárkózik (Zivché cedek uo.) az ujjas etrogok használatától, mivel erről semmiféle hagyományunk nincsen, így szerinte nem is biztos, hogy etrognak számítanak. Azonban hozzáteszi, hogy ha lenne egy etrogfa, amin a hagyományainknak megfelelő etrogok nőnek és egyszer csak megjelenne rajta egy ilyen ujjas etrog, akkor azzal nem lenne semmi baj. (lásd minerről Zohar Amar: Jád Buddha, in: Mizrách 2. kötet 31–36. oldal).

Szerintem a mi etrogunk nem  ehhez a csoporthoz tartózik, hanem inkább egy sima iker etrog, ami biztos, hogy kóser.

A kínai etrog

A II. világháború idején Sanghajban már évtizedek óta élt egy zsidó hitközség, ami két csoportból állt: Bagdadból érkezett iraki zsidókból és Oroszországból érkezett áskenázokból. A rabbi történetesen egy Méir Áskenázi (1891–1954) nevű lubavicsi haszid volt (dédunokája ugyanezzel a névvel ma az izraeli Kfár Chábád rabbija). Hozzájuk csatlakozott 1940-ben vilniusi bócherek egy nagy csoportja, akik a nácik elől menekültek.

A bagdadi közösség vezetője David Ábrahám volt, aki sok évvel korábban ültetett egy etrogfát a kertjében, ami biztosította mindannyiuknak az etrogot az ünnepre. Azonban amikor a Japánok megtámadták Pearl Harbort, az összes brit és amerikai állompolgárt gettóba zárták és vagyonukat elkobozták. A brit állampolgárságú David Abraham házába egy japán tiszt költözött be, így a zsidó közösség nagy bajban volt, amikor közeledett a Szukkot és nem tudtak hozzáférni az etrogjaikhoz. Végül egy kínai ember vállalta, hogy bemászik a kertbe és szed pár etrogot. Amikor azonban a ház új lakói ezt észrevették, haladéktalanul kivágták az etrogfát. Így aztán a következő évben végképp nem volt honnan etrogot szereznie a közösségnek.

Nagy keresésbe fogtak, végül a Sanghajtól északra levő Hangzhou településen találtak egy növényt, ami nagyjából megfelelőnek tűnt. Ez volt az ujjas citromot (Lásd a Gut sábesz eheti számában).  Ennek a kóserságáról azonban megoszlottak a vélemények: bár voltak, akik egyáltalán nem tartották elfogadhatónak, voltak, akik betették az ünnepi csokorba, de nem mondtak rá áldást, míg mások csak a házukba vittek belőle, hogy emlékeztessen a micvára (Yecheskel Leitner: Mivcá hácálát háTorá 125–127. oldal).  

 

Oberlander Báruch

 

 

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 3. szám – 2021. szeptember 24.

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.