Egy nagyon kedves családot láttunk vendégül a szombaton ebédre, akik Kijevből menekültek ide.

Séjne, a feleség ápolónő, férje, Pinchász zenész és az egyik kijevi közösség helyettes rabbija. Nagyon kedves emberek, akikkel jókat beszélgettünk. Ebéd közben Séjne egyszer csak egy háláchikus kérdéssel fordult hozzám, hogy mi a teendője az alábbi helyzetben: bár nagyon hirtelen kellett indulniuk, időben eszébe jutott, hogy elrakja a házasságlevelét. Azonban két héttel később, amikor a kezébe vette a ketubája és belenézett, rájött, hogy a kapkodásban minden igyekezete ellenére rossz dokumentumot hozott el, nem a házasságlevelét.

A ketubá elhelyezése

Ahhoz, hogy megértsük az aggodalmát, tudni kell, hogy a ketubá nem csak az esküvői szertartás része, hanem a házasság teljes időtartama alatt a feleség birtokában kell, hogy legyen (Sulchán áruch EH 66:1., 3.). Ehhez a ketubát egy biztonságos helyen kell tárolni, ahol mindig a rendelkezésére áll (lásd Divré Málkiél responsum 6. kötet 10:2.; Hitorörut tesuvá responsum 4. kötet 33. fejezet). A talmudi bölcsek megtiltották a házaspár együttlétét, ha nincs meg a feleség házasságlevele (uo.). A Sulchán áruch szerint (uo.), ha elveszett a ketubá, akkor a férj köteles újat írni a felesége részére (lásd részletesen A rabbi válaszol 1. kötet 58. fejezet).

Kérdés, hogy minek számít az, ha a ketubá abban a kijevi lakásban van, ahonnan a házaspárnak el kellett menekülnie?

Különbség a megszállás és a kiűzetés között

A RöMÁ a Sulchán áruchban (uo. 3.) azt írja, hogy „ha van egy város, amit megszállt egy idegen hadsereg, vagy ahonnan kiűzték a zsidókat és a nőknek elveszett a ketubájuk, akkor kötelező újat írni, noha esetleg feltételezhető, hogy elő fog kerülni a ketubá, vagy esetleg vissza fogják engedni a zsidókat a városba. A ketubá az adott pillanatban elveszettnek számít, ezért kötelező újat írni”.

A Sulchán áruch forrását vizsgálva (MáHRIK responsum 116. fejezet, a RáSBÁ responsumját idézve, 1. kötet 634. fejezet) kiderül, hogy arról a helyzetről van szó, amikor a zsidók kiűzése után a helyiek a hátrahagyott vagyont elkezdték széthordani. Ettől a perctől kezdve minden hátrahagyott irat elveszettnek számít, mert nagy esély van rá, hogy már nincsenek a helyükön. Erre a szituációra mondja a Sulchán áruch, hogy ilyenkor már nem lehet kijelenteni, hogy majd megtaláljak a helyén.

Egy másik helyen azt írja a RöMÁ (SÁ CM 41:4. végén), hogy ha egy hadsereg megszállja a várost, akkor azonnal úgy tekintjük, hogy valószínűleg minden irat elveszett, még akkor is, ha nincs konkrét tudomásunk arról, hogy a zsidó vagyont elkezdték fosztogatni. Ezek szerint van különbség a megszállás és az elüldözés között. A Talmud a szomorú tapasztalatok alapján azon a véleményen van, hogy ha egy hadsereg megszáll egy várost, akkor a legrosszabbra kell számítani, gyilkolásra és erőszakra (lásd SÁ EH 7:10.), ha pedig már az emberek sincsenek biztonságban, akkor a vagyonuk még annyira sincs.

A hátrahagyott iratok státusza

Ezért, ha tudjuk, hogy egy várost megszálltak, akkor innentől minden irat elveszettnek számít, beleértve a ketubákat is.

Ha azonban „csak” elüldözték a zsidókat, akkor onnantól számít elveszettnek, ha hírét vesszük, hogy fosztogatások zajlanak.

A fentiek alapján tekintsük át az ukrajnai zsidók helyzetet:

: mivel Kijevet nem szállták meg az oroszok (adja az Örökkévaló, hogy minden ott élő biztonságban legyen), így annak ellenére, hogy ostrom alatt van, továbbra is feltételezhető, hogy a ketubá a megőrzött helyen van, nem kell újat írni. (Pinchász beszélt a lakásuk tulajdonosával, aki megnyugtatta, hogy az továbbra is rendelkezésükre áll és várja őket.)

Miért nem írunk újat?

Felmerülhet a kérdés, miért ragaszkodunk a kijevi lakásban található ketubához, amikor minden további nélkül lehetne egy újat írni sábesz után. Először is, mivel sábeszkor merült fel a kérdés, amikor nem lehet semmiképp új ketubát írni, azonnal megoldást kellett találni nekik, hogy továbbra is kettesben maradhassanak a lakásban. Ezen kívül ebben a nehéz és bizonytalan helyzetben nem akartam azt az érzést kelteni, hogy háláchikusan már minden vagyonuk teljesen elveszettnek számít és megtörni a szívüket azzal, hogy reménytelennek tűnik a helyzetük és elbúcsúzhatnak az összes vagyonuktól. Inkább, olyan – még reálisnak tűnő – megoldást igyekeztem találni, amitől megnyugodhatnak ők és mások is, hogy biztonságban vannak az irataik és van esélyük visszakapni őket (lásd még Heárot ubiurim folyóirat 1212. szám 48–50. oldal, 1213. szám).

Oberlander Báruch

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 29. szám – 2022. március 24.

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.

Megszakítás