A Sulchán áruch egyetlen helyen említi a csukott szemmel való imádkozást, mégpedig a Sulchán aruch Hárávban (61:5.): a „kezünket az arcunkra” szoktuk tenni, amikor elmondjuk a Smá Jiszráél (Halljad Izrael) első versét (Sámuel imája 53. oldal). Ennek célja, hogy az ember ne nézzen semmi másra közben, ami elvonná a koncentrálástól. De a főima, az Ámidá mondása közben „hajtsa a fejét egy kicsit lefelé úgy, hogy a szemével [szerényen] nézzen a földre… és a szívét felfelé, az ég felé irányítsa” – írja a Sulchán aruch (Orách chájim 95:2.). Ám a Zohár (3:260b. lásd Turé záháv, Orách chájim 91. fejezet) szerint az a helyes, ha a főima, az Ámidá mondása közben becsukja a szemét az ember, vagy pedig lefelé, a földre nézz. 


 

A Káf háChájimban (95:10., 96:9.), azt találjuk például az Árizálról (Ji­chák Lurjá rabbi – 1534-1572), a Kabbala atyjáról, hogy ő az egész imát imakönyvből imád­kozta, kivéve az Ámidát, amit csukott szemmel mondott. En­nek kapcsán a Báál Sém Tov (1698–1700) azt mondta (Cváát há­Rivás 40. paragrafus), hogy az, aki még nincs magas szinten, jobb, ha könyvből imádkozik, ami által jobban tud koncentrálni. Ebből következik, hogy aki már ma­gasabb szinten van, az mégis in­kább csukott szemmel imádkozzon. Ugyanakkor a lubavicsi Rebbénél láttam, hogy még az Ámidát is imakönyvből imádkozta (lásd még Igrot kodes 22. kötet 63. oldal).

Egy forrás (lásd Káf háChájim uo., Sááré tsuvá 95:1., Misná brurá 95:5., Biur háláchá uo.) úgy véli, aki imakönyvből imádkozik, az ugyanolyan, mintha csukva lenne a szeme. Amiatt is fontos, hogy az ember imakönyvből imádkozzon, ne fejből, mert, ha csak megszokásból mondja a szöveget, könnyebben becsúszhatnak hibák az ima szövegébe. Jó tehát, ha az ember még az Ámidát is könyvből mondja – ne akarjunk nagyobbak lenni, mint a lubavicsi Rebbe.

Oberlander Báruch

 

Kattints ide és kérdezz a rabbitól!

  • Ez a mező az érvényesítéshez van és üresen kell hagyni.