Mindent a hanukai sámeszről
Aki látott már hanukai menórát, az tudja, hogy található rajta nyolc egymás melletti gyertya vagy mécsestartó és egy, ami kiemelkedik valahogy a sorból. Bár közismert, hogy az ide helyezett gyertyát sámesznek, hívjuk, mégis kevesen tudják, mire is szolgál a szolgagyertya.
A plusz fény, ami nem a micváért van
A Talmud (Sábát 21b.) lefekteti azt az elvet, hogy nem szabad a hanukai fényeket hétköznapi célokra használni vagy hasznot húzni belőlük. Ezt RáSI kommentárjában (uo.) azzal indokolja, hogy ezzel tesszük egyértelművé, hogy ezek a csodát hirdetik, micva céljára gyújtottuk őket, nem pedig csak azért, hogy fényt adjanak.
A Talmud (uo.) továbbá megemlíti, hogy „veszély idején helyezze az ember a fényt az asztalra, ez elég a micva megtartásához. Ebben az esetben más fényt is meg kell gyújtani mellette, amit világításra használnak”. Ezt RáSI a kommentárjában (uo.) úgy magyarázta, hogy azért van szükség plusz fényre, mert különben nem fog egyáltalán látszani, hogy a hanukai lángokat a micva kedvéért gyújtották meg. Ha ugyanis a hagyományoknak megfelelően az ajtó elé lenne téve, akkor rögtön tudnánk, miért van meggyújtva, de az asztalon nem feltétlenül látszik ez. (Ne felejtsük el, hogy a gáz-, majd a villanyvilágítás kora előtt a gyertya általánosan elterjedt fényforrás volt.) Ha kettő van meggyújtva, akkor rögtön lehet tudni, hogy az egyik a micváért ég.
Azonban végül az a szokás honosodott meg (Sulchán áruch OC 673:1.), hogy még az ajtóba vagy az ablakba tett gyertya mellé is teszünk egy plusz fényt – ezt sámesz vagy szolgagyertyának szoktuk hívni. Ennek a sámesz gyertyának az a célja, hogy ha használni kell a fényt, akkor ne a hanukagyertyákét, hanem a sámeszét használjuk (uo.). Ezt még akkor is meg kell tenni, ha ott, ahova a hanukiját helyezzük, máskor nem szoktunk fényt gyújtani (Mágén Ávrahám uo. 4. végén).
A sámeszt mindenképp úgy kell elhelyezni, hogy látszódjon, az nem a hanukagyertyák közé tartozik. Vagyis ne egy sorban, folytatólagosan legyen elhelyezve. Helyes, ha magasabban van, mint a többi, mert így, ha valaki odahajol, hogy használja a fényt, akkor a sámeszével találkozik először (RöMÁ uo.).
Az már szokás kérdése, hogy a hanukai fényektől jobbra vagy balra, esetleg a menóra közepén helyezkedik-e el a sámesz, háláchikus előírás erre vonatkozóan nincsen (Nité Gávriél – Chánuká 20:3.).
Meddig kell égnie a lángoknak?
A Sulchán áruch szerint (uo. 672:2.), ha a hanukai lángok már legalább egy fél órát égtek a csillagok feljövetele után (uo. 1.), akkor már eleget tettünk a micvának, és akár el is szabad oltani a lángokat. A szokás azonban az, hogy ha nincs különösebb oka annak, hogy elfújjuk őket, akkor hagyjuk őket leégni (Mágén Ávrahám uo. 4.). Például, ha az embernek el kell hagynia a lakást és tűzveszélyes lenne otthagyni a hanukiját égve, akkor a fél órás intervallum után elolthatja (lásd NG uo. 37:5.). A sámeszt, ha már égett a szükséges félórát, akár el is lehet oltani, ha pedig elaludt, nem kell újra meggyújtani (uo. 6.).
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 12. szám – 2022. december 15.
