Kedves Báruch!
Mi van akkor, ha valaki imádkozott pl. egy közösségben és hogy biztosan meglegyen a minjen egy másikban, oda is megy? Milyen kötelezettségei vannak pl. ámidánál, kádisnál rámondani a megfelelő szöveget, táliszt-tfilint vegyen fel, felhívhatják-e a Tórához, kádist mondhat-e vagy üljön, mint egy kuka, mutatva, hogy ő már imádkozott?
Valaki azt mondta, hogy akinek jahrzeitje van, nem számít bele a minjenbe. Igaz ez?
György
Kedves György!
A közösségi ima két részből áll. Egyrészt olyan imarészekből, melyeket az egyedül imádkozónak is el kell mondania, akár otthon imádkozik, akár egy olyan zsinagógában, ahol nem jött össze a minjen; másrészt olyan részekből, melyek csak közösségben, minjenben, vagyis tíz felnőtt zsidó férfi jelenlétében lehet elmondani.
Az imák döntő többsége olyan, amit az ember egyedül, magánemberként is elmondhat. Ilyen a Smá, az ámidá, a zsoltárfejezetek stb. Ezzel szemben a különbözőféle kádisokat (teljes, fél, gyászolóké, rábonon), a ködusát, a borchut és Isten 13 kegyelmi tulajdonságát csak minjenben lehet elmondani (Sulchán áruch OC 55:1., 565:5.) és ugyancsak minjen kell a tóraolvasáshoz (uo. 143:1.). A minjenhez szükséges, hogy a tíz férfiból legalább hatan ott és akkor végezzék a napi imádságukat, a többi négy lehet olyan, aki már imádkozott, vagy csak később fog imádkozni és csak jelen van, hogy segítsen létrehozni a minjent (uo. 69:1.).
Utóbbiaknak, ha már végeztek az imával, nem kell újból imádkozniuk, sem táleszt vagy tfilint felvenniük. Sőt az ámidát és a többi áldást kimondottan tilos újra mondani, hiszen az fölösleges áldásmondás lenne (uo. 215:4.). Ugyanakkor minden kádisra, ködusára, borchura, mojdimra, áldásra válaszolniuk kell ugyanúgy, mint a közösség többi részének (uo. 66:3., 125:2., 215:2.), különben úgy tűnne, mintha nem értenének egyet az elhangzottakkal (SÁ RSZ 65:2., 109:2.). Ugyanezért a Smá első mondatát és az Álénu, záróima [első részét!] szintén a közösséggel együtt kell mondaniuk (SÁ uo. 65:2. és Misná brurá 9.).
A többi időben nyugodtan végezhetnek odaillő, csendes tevékenységét, pl. olvashatnak zsoltárt, hetiszakaszt vagy figyelhetik a többiek imáját. Azonban látványosan más elfoglaltságot végezni, pl. újságot olvasni, nem illik.
Hasonlóképpen, ha valaki a zsinagógában imádkozik, de nem ott tart, ahol a közösség, neki is kell válaszolnia a fenti részekre, azonban itt már vannak kivételek annak alapján, hogy ő maga és a közösség éppen milyen imát mond. Erre vonatkozóan részletes iránymutató van a Sulchán áruchban (uo. 66. fejezet), ami alapján sok imakönyv, közülük a lubavicsi is, egy táblázatot közöl a könyv végén, amiből az ember megtudhatja ezeket a háláchákat.
Fel lehet hívni a Tórához azt, aki nem ebben a minjenben imádkozik, de én úgy érzem, hogy ezt csak valamilyen különleges ok miatt lehet megtenni. Ha nincs ilyen, akkor inkább tiszteljük meg ezzel azokat, akik valóban akkor imádkoznak.
A minjenbe minden nagykorú férfit be lehet számítani, amennyiben tudjuk, hogy háláchikusan zsidó, akkor is, ha jorcájtja van, akár gyászol vagy süvét ül. Nincs olyan ok, ami ezt kizárná. Talán a félreértés alapja, hogy aki a gyászhétben van, azt nem hívják föl a Tórához, ahogy erről a múlt héten írtunk.
Hallgassa meg az Örökkévaló minden imánkat,
Üdvözlettel: Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 51. szám – 2022. augusztus 25.
