Az előző számban a hivatalos anyakönyvezés történetét tekintettük át, az alábbiakban pedig bemutatunk néhány különleges, az európai zsidóságra jellemző formát, amivel az életeseményeket rögzítették.
A mohelbuchok adatai
Létezik egy régebbre nyúló, és mai napig is létező anyakönyvezési forma: a mohelbuch. Ebben a körülmetélést végző szakember, a mohél jegyzi fel, hogy hol és mikor történt a körülmetélés, rögzíti a héber neveket és más adatokat is. Így pl. Schreiber-Szofér Mózes (1762–1839) pozsonyi rabbinak az 1813-tól 1839-ig vezetett mohelbuchja 737 briszt tartalmaz (köztük szépnagyapámét, Menczer Jiszáchár Dov [1822–1882] jókai rabbiét és testvéréét, akik pozsonyi születésűek voltak) és nyomtatásban is megjelent egy 840 oldalas, nagyalakú könyvként.
A birtokomban van Bernáth Smuél Dov (Sámuel) budapesti ortodox sakter és mohél mohélkönyve, amit 1925-től 1944. november 17-ig („a riadó felszólalás közben a rettenetes háborúban Isten ments”) vezetett. Valamikor a háború utáni években Ausztráliába emigrált.
A családi anyakönyvezés
Ezzel elértünk egy fontos anyakönyvezési formához, ami egykor nagyon elterjedt volt. Ez a családi anyakönyvezés, amelynek során a családfő egy gyakran használt szent könyv, imakönyv, chumás vagy Misna kötet első vagy hátsó oldalára írta föl a születések, halálozások dátumait. Volt, aki külön-külön oldalon vezette a születéseket és a halálozásokat. Voltak, akik csak röviden jegyezték fel a születés tényét, mások bővebb információval szolgáltak, pl. hány órakor született, ki után kapta a nevét stb., sőt időnként naplószerűen az érzelmi kapcsolatot is feljegyezték. Még maga a Chátám Szofér, a fent említett pozsonyi rabbi is beírta az egyik könyvébe, ahol meg volt említve az 5523. év, hogy „ebben az évben születtem, tisri 7-én, közel a szombatfogadáshoz. Legyenek hosszú, jó évek!” (lásd minderről Y.S. Speigel: Ámudim Bötoldot Hászéfer Háivri – Tálmid Oréch 228–229. oldal; https://beitariela.wordpress.com/2009/02/01/54/).
A Vasváriban gyakran lapozom át a régi, Schön József-féle héber-magyar máchzorokat és nézem ezeket a bejegyzéseket, amiket nagyon érdekesnek találok. Sajnálatos, hogy az utódok nem tudták értékelni ezeket a pótolhatatlan feljegyzéseket és csak leadták elődeik máchzorjait a zsinagógában.
Katz Jáákov Cvi (meghalt 1963) hajdúszoboszlói rabbi is ír erről a családi anyakönyvezési szokásról (Leket hákemách háchádás 6. kötet 171. oldal 83.) és felteszi a kérdést, hogy lehet megengedett, hogy szent könyvekben vezessenek ilyen „civil”, mindennapi feljegyzéseket. Katz rabbi szerint ezeket azért lehet feljegyezni, mert ezek valójában micva bejegyzések, hiszen a születésekből lehet tudni, hogy mikor lesz a gyerek bár micvó, és a halálozásokból lehet tudni, hogy mikor kell tartani az ősök halálozási évfordulóját stb.
A családi anyakönyvezés eltűnése
A polgári anyakönyvezés széles körű elterjedésével ez a szokás fokozatosan eltűnt. Én majdnem meg is fizettem ennek az árát. Azt ugyanis tudtam, hogy 1965. december 5-én születtem. Azonban, mivel akkoriban nem volt szokás nálunk „vallásilag” ünnepelni a születésnapokat (lásd A rabbi válaszol 2. kötet 24. fejezet), ezért nem is tudtam, hogy pontosan melyik napján születtem kiszlév hónapnak. Valamikor 10-11 éves koromban kiszámoltam, hogy 1965 az 5725. zsidó évnek felel meg, hisz közismert, hogy az utolsó számjegyben stimmel a két rendszer, és megnéztem, milyen napra esett akkor december 5. Így úgy véltem, a születésnapom kiszlév 30. A bár micvóra készülve apám ellenőrizni akarta, hogy jól számoltam-e és elővette azt a vaskos imakönyvét, amit hanukai gyújtáskor és más jeles alkalmakkor használni szokott. Ebben őrzött egy megsárgult lapot, amire a gyerekek születési idejét jegyezte fel, ahogy az édesapjától látta. Igen ám, de legnagyobb csalódásomra bár a nővéreim és a bátyám születési dátuma még szerepelt a lapon, az enyém már nem, így ez nem segített a héber dátum megállapításában. Ezért elővett egy öröknaptárat, amiből aztán egykettőre kiderült, hogy az év megállapításakor hibáztam, nem vettem ugyanis figyelembe azt, ami az én születési dátumom esetében fontos, hogy a zsidó és a polgári újév nem esik egybe, hisz a zsidó naptár kb. három hónappal január 1. előtt, ros hásánákor, már átváltott a következő évre. Így a ros hásánától január 1-ig terjedő időszak eggyel későbbi évhez tartozik, mint a január 1. és a ros hásáná közötti időszak. Így derült fény arra, hogy 5726. kiszlév 11-én születtem.
Oberlander Báruch
Megjelent: Gut Sábesz 25. évfolyam 40. szám – 2023. június 29.
