Kedves Dávid!
Az okostelefonok sok szempontból nagyon hasznosak, vallási szempontból is, például a kérdésben is említett imakönyv-applikációkkal.
Régebben elterjedtek voltak a válogatott imákat tartalmazó kis füzetek (pl. úti ima, asztali áldás, esti ima, lefekvés előtti ima, smá, kádis stb.), amelyek zsebben elfértek. Ezekkel kapcsolatban azonban felmerül a kérdés, hogy esetleg nem illik őket bevinni a mosdóba, így ki kell rakni az embernek a zsebéből, ha oda kell mennie (lásd Sulchán áruch 43:8., SÁ RSZ uo. 6. a zárójelben). [Sok vélemény szerint nem kell kivenni a zsebből (Mácházé Élijáhu responsum 1. kötet 8:30.)]. Erre is korszakalkotó megoldást kínál az imakönyv applikáció.
Ráadásul vannak köztük nagyon fejlettek – ilyen pl. a Synago is, amit folyamatosan fejlesztenek, hogy minél könnyebben lehessen használni –, amik mindig az aktuális imát teszik az ember elé. Itt nemcsak a reggeli, délutáni és esti imára gondolok, hanem az imán belül is be tudja tenni azokat a betoldásokat, amelyeket különleges napokon kell elmondani, mint pl.: a reggeli imában az adott nap zsoltárát, újhold napján a jáále vöjávo betoldását az ámidában, utána pedig a hálélt.
Mindezek után felmerül a kérdés, helyes-e, ha az okostelefont a kezünkben tartva az imakönyv-applikációból imádkozunk, hiszen a Talmud (Bráchot 23b.) azt mondja: az ember ima közben ne tartson a kezében tfilint, Tórát, tálat, kést, pénzt vagy ételt, mert akkor nem tud koncentrálni az imára, mivel állandóan arra figyel, nehogy kiessen a kezéből, ami benne van és tönkremenjen vagy elvesszen (SÁ RSZ 96:1.), ugyanis az ember nem tud egyszerre két dologra egyformán figyelni. Emellett nem illik úgy állnia az embernek a Világ királya előtt, hogy közben tárgyakat vagy csomagokat cipel (uo. 97:5.). Akkor hogy lenne szabad ima közben okostelefont tartani a kezünkben?
Csakhogy a talmudi időkben fejből imádkoztak (lásd Sorásé minhág Áskenáz 3. kötet 229–250. oldal): azóta ezt a kérdést már meg kellett válaszolni, amikor elterjedtek az imakönyvek (először kézírásos, majd nyomtatott formában). Jiszráél Iszreln Askenázi (1390–1460) bécsújhelyi rabbi tárgyalja a kérdést (Trumát hádesen responsum 17. fejezet), hogy szabad-e imakönyvet használni és úgy véli, megengedett, hiszen azt azért tartja az ember a kezében, hogy jobban tudjon imádkozni, így az az imára való koncentrálást elősegíti és nem hátráltatja. Ezt idézi a Sulchán áruch (uo. 96:2.) is. Így nem lenne logikus különbséget tenni a nyomtatott és a virtuális imakönyv között (Derech háátárim 1. kötet 8. fejezet 3.; Rác káCvi – Áktuálijá 15. fejezet).
Azonban az okostelefon más miatt nagyon is el tudja terelni a figyelmünket, pl. amikor felugrik egy értesítés egy whatsapp üzenetről, ami már arra vezetheti az embert, hogy elkezdje nyomkodni a telefont, üzeneteket olvasson, válaszoljon stb. Ezért elfogadott vélemény, hogy akkor használhatjuk az okostelefont imakönyvként, ha repülési üzemmódra van állítva, így nem érkezhetnek rá üzenetek (Derech háátárim uo. 4.).
Az applikációk törlése
Még egy kérdés merül fel ennek kapcsán: le szabad-e törölni a telefonról az imakönyv applikációját, és ezáltal Isten nevét és szent szövegeket kitörölni, ami tilos (SÁ JD 276:9.). Ez a kérdés már a számítógépek kapcsán is felmerült. Az elfogadott vélemény az, hogy ez megengedett, hiszen a számítógépen valójában a szöveg nincsen leírva, hanem kódokból áll össze (Tsuvot vöhánhágot 2. kötet 99. fejezet végén, 3. kötet 326. fejezet).
Megjelent: Gut Sábesz 23. évfolyam 36. szám – 2021. július 9.