Mély megrendüléssel búcsúzik a zsidó közösség Harry Spirótól, a holokauszt túlélőjétől, aki 96 éves korában hunyt el.
Harry Spiro 1929-ben született a lengyelországi Piotrków Trybunalski városában. Tízéves volt, amikor a náci Németország megszállta hazáját, és családjával együtt a város gettójába kényszerítették. Ez volt az első zsidó gettó, amelyet a nácik hoztak létre. Gyermekfejjel kényszermunkára hurcolták egy üveggyárba, miközben körülötte egy egész világ omlott össze.
A következő években megjárta a buchenwaldi koncentrációs tábort és a rehmsdorfi tábort, majd egy halálmenet során a Theresienstadt-i koncentrációs táborba kényszerítették. 1945-ben, mindössze 15 évesen szabadult fel. A soá borzalmait egyedüliként élte túl családjából.
Újrakezdés Windermere-ben
Harry hosszú éveken át szabóként dolgozott, majd saját üzletet nyitott. Azonban életének talán legfontosabb küldetésévé a holokauszt emlékezetének továbbadása vált. Iskolákban, rendezvényeken beszélt, és személyes történetén keresztül segített megértetni a fiatalokkal a múlt súlyát.
A The Lakes iskola így emlékezett rá:
„Harry története a felfoghatatlan veszteségről és a rendkívüli kitartásról szól. Itt, Windermere-ben – mindazok után, amin keresztülment – újra fel tudta építeni az életét, és reményt talált a jövőre.”
„Történetének megosztásával nemcsak a holokauszt borzalmait tette kézzelfoghatóvá, hanem a kedvesség, a tolerancia és a gyűlölettel szembeni kiállás fontosságát is.”
Igazi mensch volt
Maurice Helfgott, a World Jewish Relief elnöke így búcsúzott:
„Mérhetetlen szomorúsággal fogadtuk a hírt, ugyanakkor hálásak vagyunk azért az életért és szeretetért, amit Harry adott. Kedvessége, hűsége és csendes alázata mindig ott ragyogott pajkos mosolyában.”
„Igazi mensch volt. Egy a ‘Fiúk’ közül. Egy nappal Sir Ben Helfgott előtt született, ugyanabban a városban. Barátságuk különleges és mély volt.”
Angie Cohen, a 45 Aid Society elnöke hangsúlyozta:
„Harry azon ritka emberek közé tartozott, akiknek jelenléte mindenkit megérintett. Nemcsak túlélő volt, hanem mentor, barát és biztos pont sokunk életében.”
Kiemelte, hogy Harry kulcsszerepet játszott a szervezet létrehozásában és fejlődésében:
„Bölcsessége, nyugalma és elkötelezettsége generációkat formált. Számunkra sokkal több volt, mint közösségi vezető. Családtag volt.”
A család mint győzelem
A soá borzalmai után Harry életének legnagyobb örömét a család jelentette. Feleségével, Pauline-nal, valamint gyermekeivel, unokáival és dédunokáival olyan szeretetteljes közeget teremtett, amely mindazt képviselte, amit a nácik el akartak pusztítani.
Karen Pollock, a Holokauszt Oktatási Szervezet vezetője felidézte egyik legemlékezetesebb mondatát:
„Amikor azt mondta: ‘Most, hogy van családom, azt mondhatom: Hitler, nem nyertél, én nyertem’, a terem tapsviharban tört ki.”
Pollock szerint Harry mindig hangsúlyozta: a bosszú nem válasz.
„A család és a kemény munka volt az ő válasza mindarra, amit átélt.”
Egy hang, amely elcsendesítette a termet
Akik hallották beszélni, sosem felejtik el.
„Halk szavú volt, mégis azonnal magára vonta a figyelmet. Amikor beszélt, teljes csend lett. Még a legnyugtalanabb diákok is figyeltek.”
Minden alkalommal, amikor felidézte történetét, mintha visszatért volna ahhoz a kisfiúhoz, aki a történelem legsötétebb pillanataival nézett szembe.
Egy közösség pillére
Harry Spiro nemcsak túlélő volt, hanem egy egész közösség tartóoszlopa. Barátságai a „Fiúk” között élete végéig meghatározóak maradtak, olyan kötelékek voltak ezek, amelyeket a közös szenvedés és az újjáépítés kovácsolt össze.
Emléke legyen áldás.
Forrás: jewishnews
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.