A modern orvostudomány egyik legnagyobb vívmánya, hogy képes életet menteni szervátültetés útján. Ugyanakkor a zsidó vallásjog, vagyis a háláchá, szigorú elveket követ az élet védelméről, a holttest tiszteletéről és a halál pontos meghatározásáról. Vajon engedélyezi a zsidó jog a szervadományozást?
Ez a cikk nem ad gyakorlati útmutatást, csupán egy elméleti keretet kínál a szervadományozás zsidó jogi kérdéseinek megértéséhez. Aki komolyan fontolgatja a szervadományozást, mindenképp forduljon olyan rabbikhoz, akik mélyen ismerik mind a háláchát, mind a modern orvostudományt. Dr. Shlomo Minkowitz rabbi, radiológus szakorvos írása.
Szervátültetés élő emberből: mekkora lehet egy zsidó áldozata?
Az egyik leggyakoribb lehetőség az élő donortól való szervátültetés, például veseadományozás. Itt a fő kérdés az: megengedett-e, hogy valaki saját egészségét – még ha csak kis mértékben is – kockára tegye, hogy megmentse más életét?
A 16. századi egyiptomi főrabbi, a Radbaz híres válaszában leírja: ha valakit arra kényszerítenek, hogy karját levágják barátja megmentése érdekében, akkor nem köteles ezt vállalni, de ha megteszi, az megengedett. Kortárs rabbinikus hatóságok e példa alapján engedélyezik az önkéntes szervadományozást, sőt, micvának, vallási érdemnek tekintik.
Vannak azonban más vélemények is. Menase Klein rabbi szerint egyének esetében nem engedett a önveszélyeztetés – ezt csak a közösség javáért tartja elfogadhatónak (1973-as döntése tükrözi az akkori orvosi kockázatokat). Snéor Zálmán rabbi, a Chábád első vezetője, még általánosabban fogalmaz: nem szabad kitenni magunkat veszélynek még akkor sem, ha ezzel egy barát életét menthetnénk meg. Bár nem szervadományozásról beszél, elvei kiterjeszthetők lehetnek a kérdésre. Ilyen helyzetekben mindig ajánlott saját rabbival konzultálni.
Szervátültetés halottból: tisztelet és életmentés határán
Ha a donor már halottnak tekinthető a háláchá szerint, akkor is három fő aggály merül fel:
- A holttestből való haszonszerzés tilalma (háná’á).
- A holttest megszentségtelenítése (nivul).
- A holttest eltemetésének kötelezettsége (kevurá).
Ezeket a tilalmakat azonban felülírhatja a pikuách nefes elve, vagyis az, hogy az életmentés mindennél fontosabb.
Jáákov Emden rabbi úgy ítélte meg, hogy a halottak ilyen megszentségtelenítése csak akkor lenne megengedett, ha „veszélyesen beteg beteg van jelen előttünk”, aki azonnal profitálna belőle. Egyesek ezt micvának is tekintik. Ennek ellenére még mindig vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy az eltemetés követelményétől még közvetlen életveszély esetén sem mondanak el. Hasonló logika alapján sok rabbi megengedi a szervkivételt halottból, ha az valóban életet ment. Ugyanakkor akadnak olyan vélemények, amelyek szerint még ilyenkor is kötelező az eltemetés, és nem lehet figyelmen kívül hagyni a testtel szembeni tiszteletet.
Ha nem életmentő szervről van szó – például szaruhártya –, akkor a vita még élénkebb. Unterman rabbi érvelése szerint ilyenkor az átültetett szerv „feltámad”, így többé nem számít halottnak, és nem esik a tilalmak alá. Más vélemények ezt elutasítják, mondván: a halottból való haszonszerzés tilalma így is fennáll.
A halál pillanata: mikor tekinthető valaki halottnak?
Az egyik legkritikusabb kérdés: mi számít halálnak a zsidó vallásjog szerint?
A háláchikus álláspontok nem egységesek:
- Egyesek szerint a spontán légzés megszűnése jelzi a halált.
- Mások a szív- és légzésleállás együttesét tekintik döntőnek.
- Ismét mások szerint az agyhalál a halál tényleges jele.
Az izraeli főrabbinátus 1986 óta az utóbbit fogadja el: ha az agytörzs működése leáll, azaz a légzés önállóan már nem lehetséges, akkor halál állt be. Ezt több feltételhez kötik, hogy megfeleljen a háláchikus normáknak.
Ám számos vezető rabbi nem fogadja el az agyhalált halálként. Számukra az ilyen páciens élőnek számít, így a szervkivétel gyilkosságnak minősülne. Sőt, még ha meg is várják a szívmegállást, minden előkészület – ami akár véletlenül meggyorsíthatja a halált – ugyanígy tilos lehet. Ugyanakkor másik aggodalom is felmerül: ha valaki már haldoklik, a mesterséges életben tartás is problémás lehet, mert ezzel szenvedést hosszabbítanak meg.
Érdekes módon még azok a háláchikus tekintélyek is, akik nem engedélyezik az agyhalottból való szervkivételt, megengedik a szerv befogadását, ha az életmentő.
A zsidó szempont konklúziója
A zsidó vallásjog komplex módon közelít a szervadományozás kérdéséhez, súlyos morális, jogi és teológiai szempontokat figyelembe véve. Bár az életmentés alapérték a háláchában, a halál meghatározása és a holttest tisztelete nem kevésbé hangsúlyos. Ezért minden esetben elengedhetetlen, hogy hozzáértő rabbinikus és orvosi szaktekintély véleménye alapján döntsünk.
„Akkor megnyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Akkor ugrik majd a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve, mert vizek fakadnak a pusztában, és patakok a síkságon.” (Jesájá 35:5–6.)
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.