Régi szokás, hogy Hanuka egyik napján megajándékozzuk a gyerekeket, bár az, hogy minden nap kapnak ajándékot, valóban újkeletű dolog, ám mindez egy nagyon érdekes, évszázados hagyományból alakult ki.
Már az 1732-ben Izmirben megjelent Chemdát jámim című könyvben (2. kötet 82b. oldal) szerepel, hogy Hanukakor szokás nagyobb figyelmet fordítani a „chinuchra” (oktatás), mivel a két szó chánuká és chinuch, azonos gyökérre vezethető vissza, ami arra mutat, hogy tartalmilag kapcsolódnak. Szokás volt például gondoskodni a szegény gyerekek oktatásáról, ahogy a fent említett könyvben olvassuk: „Ebből alakult ki az a szokás sok helyen, hogy Hanukakor a chéderbe járó gyerekek pénzt és más ajándékot vittek a tanáraiknak, valamint az, hogy a szegény zsidó gyerekek ilyenkor adományt gyűjtöttek a tanulmányaik folytatására”. Ezt az utóbbi szokást megemlíti már Ávrahám Gombiner rabbi (1635?– 1682) a Sulchán áruch-hoz írt kommentátárjában (Mágén Ávrahám 670. fejezet eleje). Ezekből alakult ki a ma is ismert hanuka-gelt, hanukai pénz.
Emellett Kelet-Európában nagyon elterjedt szokás volt, hogy Hanuka idején a város rabbija végiglátogatta a körzetébe tartozó falvakat és tanította a helyi zsidókat, akik ezt pénzzel hálálták meg – ennek a szokásnak az első említését Jáákov Joszéf Polonne-i rabbinál (1710?–1784?) találjuk a Toldot Jáákov Joszéf (Cáv hetiszakasz) című művében, ami egyébként a haszidizmus első nyomtatott könyve. Ebből alakult ki az a ma is sok helyen létező szokás, hogy a közösség tagjai hanuka-geltet küldenek a rabbijuknak az ünnep idején, hogy kifejezzék, mennyire értékelik a munkáját. (Ennél is elterjedtebb szokás purim-gelt küldése a rabbiknak.) Sok helyen a hanuka-pénz eleve be volt kalkulálva a rabbi fizetésébe (lásd Yitzchak Rivkind: Jiddise gelt 104. oldal).
A lubavicsi Rebbe édesapja, Lévi Jichák Schneerson (1878–1944) jekatyerinoszlavi rabbi szerint (Likuté Lévi Jichák 3. kötet 358. oldal) azért alkalmas idő a Hanuka a pénzszerzésre, mert írva van a Tóra kapcsán: „Hosszú élet van jobbjában, baljában gazdagság és dicsőség” (Példabeszédek 3:16.). Mivel pedig a Hanuka micváját, a gyertyagyújtást a háláchá szerint bal oldalon kell teljesíteni (ti. az ajtónyílás bal oldalára tesszük a gyertyatartót), ezért ehhez az ünnephez különösen kapcsolódik a pénzszerzés.
Érdekes, hogy ez a szokás sok helyen megtetszett a többi hitközségi alkalmazottnak is, akik ebben az időszakban körbejártak és a megélhetésükre gyűjtöttek pénzt a közösség tagjaitól. Ez azonban nem váltott ki általános tetszést: például Minszkben 1848-ban jegyzőkönyvbe vették, hogy a hitközség a Chevra kasszájából további kilenc ezüst rubelt fog adni a kántornak, hogy ne járjon körbe pénzt gyűjteni (Toldot hájámim 111. dokumentum, Jiddise gelt 104. oldal).
Hogy lett ebből a gyerekek megajándékozása? Úgy, hogy amikor a gyerekeknek pénzt adtak a tanáraik számára, adtak nekik is a szüleik, hogy kedvet csináljanak a tóratanuláshoz (Emet löJáákov, Orách chájim 670. fejezet). Sok helyen ezt Hanuka ötödik napjára időzítették, mivel az soha nem eshet sábeszra (Nité Gávriel, Chánuká 51. fejezet 7. lábjegyzet; lásd még Hájom jom kiszlév 28.).
Van, ahol csak a kiskorú gyerekeknek adnak hanuka-geltet, máshol a nagyobbaknak is, sőt akár a házasoknak is. Nagy rabbik, így például a pozsonyi Chátám Szofer és a lubavicsi rebbe is, nem csak a családjuknak, hanem a jesiva bóchereknek is adtak hanuka-geltet (Nité Gávriel uo.).
Az utóbbi évtizedekben zsidó körökben már sokkal elterjedtebb a jólét, mint azelőtt, így egyre többen adnak Hanuka minden napján pénzt, illetve azt helyettesítő ajándékot a gyerekeiknek. Izraelben ilyenkor új pénzérmét is adnak ki, amit szintén szokás a gyerekeknek ajándékozni hanuka-gelt gyanánt. A saját családunkban mi azt a szokást követjük, hogy a gyerekek sábesz kivételével minden nap kapnak ajándékot, és az ötödik estén, megemlékezve a régebbi szokásról, nagyobb ajándékkal lepjük meg őket.
