Szabad-e mezítláb imádkozni?

 

Kedves rabbi!

Fb-on láttam egy képet az egyik zsidó vezetőről, amint nyaralás közben a teraszon mezítláb, zokni és cipő nélkül imádkozik. Ez meg van engedve?

Árje

Ámosz próféta azt írja: „Készülj Istened elébe, Izráel” (Ámosz 4:12.), amiből talmudi bölcseink azt vezették le (Sábát 10a., lásd még Bráchot 25a. és RáSI uo.; A Sulchán áruch kivonata 12:1.), hogy amikor az ember imádkozik, akkor úgy kell Isten elé állnia, öltözzön olyan ruhába, ami megadja a kellő tiszteletet, ahogy egy nagy vezető, egy uralkodó előtt állna. Ez akkor is így van, ha egyedül imádkozik, otthon vagy bárhol másutt, nem csak a zsinagógában.

Ezt részletezi is a Sulchán áruch (OC 91:5.), mondván, kell hogy legyen kipa az ember fején (egyes vélemények szerint, ha valaki véletlenül fedetlen fejjel imádkozott, akkor újra kell kezdenie az imát [Igrot Mose responsum OC 4. kötet 40:14.] – bár nem ez az elfogadott vélemény [Jábiá omer responsum 9. kötet OC 108:49.], mindenképpen jelzi, hogy mennyire komolyan kell ezt az előírást venni.)

Azt is írja a Sulchán áruch (uo.), hogy nem szabad mezítláb (vagyis zokni és lábbeli nélkül) imádkozni ott, ahol nem szokás mezítláb megjelenni emberek előtt. Vagyis – írja az Álter rebbe (SÁ RSZ 91:5.) – pl. arab országokban, ahol a nyilvánosság előtt is elfogadott, hogy nem viselnek zoknit és lábbelit, ott lehet mezítláb imádkozni. Nálunk, Európában, ahol lábbelivel illik emberek közé menni, és hivatalos helyen illetlenség zokni nélkül lenni, ott nem szabad ezek nélkül imádkozni.

[Izraelben például, ahol van olyan vallásos réteg, akik zokni nélkül, szandálban vagy papucsban járnak, felmerül, hogy ez esetleg elfogadható imaöltözékként. De mivel ez a viselet még Izraelben sem számít elegáns öltözéknek, ott sem egyértelműen elfogadható. Hárédi körökben biztosan nem fogadható el.]

Ugyanígy sokak szerint (Isé Jiszráél 10:3.) elegáns felsőruházatot is illik venni az imához, mint pl. zakót, amit egy fontos tárgyaláson is viselne az ember.  A Sulchán áruch szerint (uo. 6.) „a bölcsek és tanítványai csak akkor szoktak imádkozni, amikor be voltak burkolózva”, ami arra utal, hogy a ruhájukon felül még viseltek valamit. Ezért látjuk, hogy a haszidok mindig viselnek zakót vagy kaftánt imádkozáshoz. Egyes vélemények sze­rint a reggeli imában ezt kiváltja a tálesz, ami szintén felfogható felsőruházatnak (de lásd Isé Jiszráél uo. 11. lábjegyzet).

Ha valakinek nincs zoknija vagy lábbelije (mert pl. otthon felejtette vagy elvesztette, amikor nyaralni ment), akkor természetesen inkább imádkozzon mezítláb, mint hogy ne imádkozzon egyáltalán (lásd Isé Jiszráél uo. 15. lábjegyzet).

A mezítláb való járás kérdésének egy, az imán kívüli másik aspektusát a Sulchán áruch veti fel, ami azt írja (uo. 2:6. RöMÁ) a felkelés utáni öltözködés előírásai között szerepel, hogy illik, hogy az ember egész nap rendesen fel legyen öltözve, ideértve a zoknit is. Ez a cniut, a szemérmes viselkedés szabályaihoz kötődik: mivel az ember valójában egész nap Isten előtt van, nem csak az ima során, ezért, ha nem is olyan szigorúan véve, mint amikor „elé járulunk” (imádkozunk), de mindig fel kell öltöznünk illendően (lásd Igrot Mose responsum JD 4. kötet 68:4.).

Oberlander Báruch

  • Küldés emailben