A valódi vezető nem népszerűségre törekszik, hanem igazságra. A Tóra szerint akkor is, ha ez kényelmetlenséggel vagy konfliktussal jár.
A Tóra leírja, hogy Mózes nem a saját jövőjéért aggódott, amikor megtudta, hogy nem léphet be az Ígéret Földjére, hanem népe sorsa miatt. Olyan vezetőt kért Istentől, aki nem csupán vezet, hanem érez, ért, és helyesen cselekszik, akár népszerű, akár nem. Yossy Goldman rabbi a Pinchász hetiszakaszból kigyűjtötte a kiváló zsidó vezető tulajdonságait.
Tóra: a vezetés nem stílus kérdése, hanem jellemé
„Vannak elveim, de ha nem tetszenek, van másik is.” Ez a mondat szellemesnek hangzik, de valójában a vezetés teljes félreértése. Egy valódi vezető sosem sodródik a népszerűség hullámain. A valódi vezető elvekhez hű, elhivatott, és bátor, még akkor is, ha döntései nem aratnak egyhangú tetszést.
A Tóra Pinchász hetiszakaszában Isten közli Mózessel, hogy nem vezetheti be a népet az Ígéret Földjére. Mózes reakciója pedig példaértékű. Mózes nem a saját sorsával törődik, hanem azzal, ki lesz utódja. Kérésében nem taktikáról, menedzsmentről vagy stratégiai készségekről beszél, hanem jellemről és elhivatottságról.
Mózes ekképp könyörgött Istenhez: „Rendeljen az Örökkévaló, minden test szellemének Istene, férfiút a község fölé, aki kivonuljon előttük és aki bemenjen előttük, aki kivezesse őket és aki bevezesse őket, hogy ne legyen az Örökkévaló községe, mint juhok, melyeknek nincs pásztoruk.” (4Mózes 27:16–17.)
A kommentárok szerint a „lelkek Istene” megszólítás arra utal, hogy az ideális vezetőnek értenie kell az emberek sokféleségét, vagyis ismernie kell minden egyes lélek természetét. Ezen túl „férfinak” kell lennie, azaz jellemesnek, határozottnak, nem olyannak, aki a népszerűséget választja az igazság helyett.
A rabbiság nem karrier, hanem hivatás
A cikk szerzője, Yossy Goldman rabbi saját pályája kezdetére is visszatekint. Egy háláchikus hibát talált az egyik zsinagógai szokásban, és bár a közösség világi vezetői nem voltak hajlandók azonnal változtatni, végül mégis az igazság győzött. Mint írja: „Tudtam, hogy ha itt elhallgatok, sosem leszek többé tekintély. De ha kiállok, lehet, hogy harc lesz, mégis a jövőbeli tisztességem alapját rakom le vele.” Végül a döntéshozók többsége mellé állt, és ez az elvi kiállás hosszú évekre megalapozta a rabbinikus tekintélyét.
Ahogy a szerző megjegyzi: a rabbinátus nem karrier, hanem hivatás. „Ha nem szenvedéllyel akarjuk közelebb hozni a közösséget Istenhez, akkor nem vagyunk a helyünkön.” És valóban, Mózes sem beosztást, sem fizetést nem kért. Ő elhivatottságról, felelősségről és szeretetről beszélt.
A borítókép Yitzchok Schmukler műve.
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.