A kiegyezéskor kialakult magyar-zsidó identitás jelentősen megkérdőjeleződött a Holokauszt által, míg ezt a törést a kommunizmus kegyetlenül kihasználta. Ugyanakkor a kommunista rendszer kiüresítette mind a magyar, mind a zsidó szellemi életet és megfosztotta a társadalmat tekintélyeitől, emiatt halad rendkívül nehezen a múlttal való szembenézés. Köves Slomóval az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezetőjével beszélgettünk.

Amint az emberiség, úgy a zsidó emlékezetben is kiemelt jelentőségük van az özönvízeknek, árvizeknek. A Bibliából ismerjük Noé történetét (1Mózes 6:9-8:22.), aki hatalmas vízözönt élt túl családjával, illetve Dávid imáját (Zsoltárok 32:6.): „Ezért ímádkozzék hozzád minden jámbor, amely időben talál téged; bizony nagy vizek áradásakor ő hozzá nem érhetnek.”
 

A magyar zsidóság történelmében régi hagyományai vannak az árvízvédelemben való részvételnek. Az öntudatos zsidó identitásnak mindig is meghatározó jellegzetessé-ge volt, hogy figyel a tágabb környezetére, a nagyobb közösségre is, és kiveszi részét a segítségnyújtásból, ha katasztrófahelyzet áll elő. Így volt ez már a 19. század elején is, feljegyzések szerint az 1838-as nagy dunai árvíz napjaiban az óbudai zsidók vallásra való tekintet nélkül, felebaráti szeretetből segítettek szenvedő polgártársaikon. 

„Ti mind rokonok vagytok?” Kérdezte évekkel ezelőtt a Gan Menáchem óvoda egy nem zsidó munkatársa Nógrádi Sarah-t , „Nálatok, Oberlanderéknál, Köveseknél, mindenhol ugyanarról a nagypapáról van kép a falon” – tette hozzá magyarázatként a Rebbe képére mutatva.

Tegyen egy sétát lakóhelyén, és lássa a megszokott utcákat úgy, ahogyan amúgy sosem látná. Túránk igen kis területen mozgott, a Király, Kazinczy, Dob utca egyes részeit tekintettük meg, mégis majd háromórásra nyúlt, annyi érdekesség mellett lehetett megállni, kapualjakba, belsőudvarokba betekintve, emlékezve az ortodox zsidóság egykori és mai jelenlétére a belváros szívében.

Kedden lesz 19 éve, hogy 1994 támuz 3-án a hetedik lubavicsi rebbe, Menachem M. Schneersohn, a huszadik század egyik legnagyobb zsidó vezetője, milliók spirituális útmutatója, visszaadta a lelkét a Teremtőnek. A Rebbe, aki 1902-ben Nyikolajev orosz városban született, Sztálin pribékjeitől és Hitler karmaiból megmenekülve, 1951-től világmozgalommá építette az akkor már csak 500 családot számláló kis haszid irányzatot és lelket öntött a Holokauszt után megtört  zsidók millióiba, forradalmiasan útjára indította a világméretű bál-tsuvá mozgalmat.

Megalakult a Tett és Védelem Alapítvány Havária csoportja a Facebook közösségi oldalon, ahol az önkéntes felajánlásokat fogadják az árvízi védekezéshez.
További információt kérhet, és önkéntes felajánlásokat adhat a Tett és Védelem Alapítvány Havária Facebook csoportjában, a +36 30 207 5130 telefonszámon, valamint az info@tev.hu e-mailcímen.

Május 30-án , pénteken tartották meg az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség rendes, éves küldöttgyűlését. A gyűlésen megjelentek a templomkörzetek, taghitközségek valamint az EMIH külső és belső tagszervezeteinek képviselői.

Izrael Állam amellett, hogy megünnepli a zsidó vallási ünnepeket, nemzeti ünnepekkel és emléknapokkal is rendelkezik. A Holokauszt Napja és az Emlékezés Napja, olyan emléknapok, amelyek tradíciója az államalapítás után alakult ki, és amelyek fontos szimbólumaivá váltak a fiatal országnak. Cikkünkben ezt a két emléknapot fogjuk bemutatni a hozzájuk kötődő szokásokkal, tradíciókkal együtt.

Ez a három eskü mire [van]? Egy [arra], hogy ne menjen fel Izrael a Falra, egy [arra], hogy megeskette a Szent, áldott Ő, Izraelt, hogy ne lázadjon a világ népei ellen, és egy [arra], hogy megeskette a Szent, áldott Ő, a világ népeit, hogy ne sanyargassák Izraelt a kelleténél jobban.