A rabbi válaszol

Oberlander Báruch: Miért nem köszön a rabbi a temetőben?

Oberlander Báruch rabbi válasza:

Kedves László!

A gyász egyik eleme a köszöntés vagy üdvözlés elmaradása, ahogy A Sulchán áruch kivonata is idézi (210:6., a Sulchán áruch, Jore déá 385:1. alapján): „Az üd­vözlésnek, köszöntésnek milyen módja tilos? Az első há­rom napon senkit sem köszönt, és ha mások, akik nem tudják, hogy gyászban van, köszöntik őt, ne köszöntse őket viszont, hanem tudassa velük, hogy gyászoló. A harmadik naptól a hetedik napig ő ne üdvözöljön másokat, de ha mások, akik nem tudják, köszöntik őt, feleljen nekik. A hetedik naptól a harminc nap leteltéig köszöntsön ő másokat sálommal (békével), mert mások békében élnek, de mások ne köszöntsék őt, mert az ő lelkének nincs békéje. De ha nem tudták és üdvözlik, köszönjön vissza. Harminc nap után már olyan, mint minden más ember”.

Mit mond erről a Sulchán Áruch?

Ez természetesen csak a gyászolóra vonatkozik, azonban a temetőben, ha közelebb állunk egy sírhoz, mint négy ámá (1,92 m), illetve az egész temető területén temetés idején, és még inkább a ravatalozóban, amikor a holttest még ott van, senkinek sem illik üdvözölnie egymást. Ez is megjelenik A Sulchán áruch kivonatában (198:2., a SÁ uo. 343:2. alapján): „Kis községben, amelyben halott van, az emberek ne üdvözöljék egymást. Még kevésbé üdvözöljék egymást a temetőben, ahol a halott van, még nagy városban sem. De ha nincs ott temetetlen halott, a síroktól négy rőfnyi távolságra üdvözölhetik egymást”. Azért tilos a fenti helyzetekben az üdvözlés, mivel ez nem egy kellemes idő, amiben örülünk, hogy látjuk egymást (lásd Lvus uo. 2., Áruch hásulchán uo. 3.).

Hasonlóképpen, ha az ember ellátogat a gyászházba, akkor szintén elmarad a köszöntés (ÁH uo.).

Sokan nem ismerik a szabályokat

Sajnos azonban ezeket a szabályokat sokan nem tudják. Ezért, ha a temetőben olyasvalaki köszön nekem barátságosan, akiről tudom, hogy értékelni fogja, ha elmondom az ezzel kapcsolatos háláchát, akkor ezt megteszem. De ha olyan valakiről van szó, akiről úgy érzem, megbántaná, ha kiigazítanám, és nem tudom elkerülni a helyzetet, akkor visszafogottan válaszolok, vagy csak a fejbólintással jelzem, hogy hallottam a köszöntést. Két érvet találtam ennek alátámasztására.

Egyrészt, ahogy látjuk, még maga a gyászoló is válaszolhat egy köszöntésre a gyász második fázisában, a harmadik naptól. Talán a temetéshez kapcsolódó tilalom is ehhez hasonló (lásd Nité Gávriél – Ávélut 1. kötet 65:13.) (bár ez elég erőltetett érvelés, mert a temetés ideje inkább a gyász első fázisához, az első két naphoz hasonlítható, amikor semmiképpen nem szabad válaszolni a köszöntésekre, nem pedig a későbbi napokhoz [lásd Széfer Chászidim 740–741. paragrafus]).

Másrészt hivatkozok arra a (nem elfogadott [lásd SáCH 385:2., ÁH 343:3.]) véleményre (SÁ uo. 385:1. RöMÁ), miszerint a mai udvariassági köszöntés nem az, amiről eredetileg szó volt, ami meghajlással járt együtt (Divré szofrim uo. 385:18.).

Az érvelések

Ebből a két megengedő érvelésből egyik sem túl erős, de talán együtt mégis némi könnyítést adhat nekem ebben a kényszerhelyzetben, hiszen azért válaszolok a köszönésre, nehogy valaki még jobban eltávolodjon a zsidóságtól, amiért úgy érzi, hogy a rabbi durván viselkedik vele.

Mivel a korábbi tapasztalatom az, hogy te mindig örömmel fogadod az útmutatásomat, érdeklődsz a dolgok helyes magyarázata iránt és nyitott vagy a tanulásra, így úgy véltem, jobb, ha inkább tisztázom a háláchikus álláspontot, mintsem, hogy udvariasságból áthágjak egy szabályt. Ha mégis rossz érzést keltettem benned, elnézést kérek.

Adja Isten, hogy minél előbb jöjjön el a Messiás és tűnjön el örökre a gyász!

Oberlander Báruch

A rabbi tanításait a zsido.com Facebook-oldalán is megnézheti.