A túlélés sok formát ölthet. Susan Kalev számára a holokauszt és az 1956-os forradalom elől való menekülés nemcsak személyes tragédiát, hanem küldetést is jelentett: másokat segíteni, emlékezni és emlékeztetni.
Susan Kalev New York-i szociális munkás, aki a holokauszt borzalmaitól a magyar forradalom traumáján át jutott el a biztonságot jelentő Amerikáig. Ma, 80 évesen is aktívan dolgozik, és fáradhatatlanul osztja meg történetét, hogy mások tanulhassanak belőle.
A gettóban volt csecsemő
Susan Kalev 1944-ben született Budapesten, egy internálótáborban, a második világháború utolsó, legvéresebb hónapjaiban. Alig pár hónapos volt, amikor édesanyjával a budapesti gettóba került, ahol nővére, Mariann betegség következtében halt meg, háromévesen. Édesapját, Weltner Henriket 1944-ben deportálták, majd 1945 októberében meggyilkolták a donnerskircheni koncentrációs táborban. „Anyám visszament abba a városba, ahol apámmal együtt élt, és várt rá. De ő soha nem tért vissza.” – meséli Susan.
A felszabadulás után Susan anyja újra férjhez ment egy másik holokauszt-túlélőhöz, Steiner Árpádhoz. Az új család életét a trauma és a veszteségek súlya határozta meg – de ezekről otthon soha nem beszéltek. „Nem tudtam, hogy ő a mostohaapám, mert soha nem mondták el.” – mondta Kalev. – „Ebben a generációban az emberek nem beszéltek az ilyen dolgokról.”
A holokauszt után
1956-ban, a forradalom idején Kalev mindössze 12 éves volt, amikor a családja úgy döntött: menekülnek. „Nagy titokban történt. A szüleim csak összecsomagoltak egy bőröndöt, és azt mondták: »mennünk kell«.” – emlékezik vissza Kalev. Ausztrián keresztül jutottak el az Egyesült Államokba, ahol karácsonykor érkeztek meg New Yorkba.
„Nagyon más légkör volt számomra, amikor megérkeztünk New Yorkba, mert az emberek mondhatták: »zsidó vagyok«, »ilyen vagyok«, »olyan vagyok«. És én csak álltam, hogy — ezt tényleg kimondhatod?! Ez teljesen új élmény volt számomra.” – meséli Kalev.
A család kezdetben a Hotel Endicottban lakott a Jewish Family Services támogatásával, majd Washington Heights-ben telepedtek le. Kalev azóta is ott él, immár 50 éve ugyanabban a lakásban, amelyet három macskával – Gingy, Sushi és Ziggy – oszt meg. Két lánya, Edya és Nehar felnőttek, és ő maga ma is aktívan dolgozik, részmunkaidőben szociális munkásként.
Nem véletlen a szociális érzékenység
Szakmájának választása nem véletlen: „Azt hiszem, hogy az, hogy tanácsadó, terapeuta lettem – embereknek, akik váláson, gyászon, traumán mennek keresztül – biztosan összefügg azzal, amin én magam keresztülmentem.” – mondta Kalev. Emellett aktív állatvédő és a holokauszt oktatásának elkötelezett képviselője is.
Kalev rendszeresen tart előadásokat, és aktív tagja több túlélői közösségnek, köztük egy olyan csoportnak is, amely gyermekként élte túl a második világháborút Magyarországon. „Ez egy kis közösség, ahol beszélhetsz arról, hogy mit érzel, megoszthatod a történeted és oktathatsz. Ez számomra nagyon fontossá vált” – mondja Kalev.
Az emlékezés mellett Kalev a jelenkor társadalmi folyamataira is érzékeny. Komoly aggodalommal figyeli a demokrácia helyzetét mind szülőhazájában.
Susan Kalev története túlmutat a túlélésen – példát mutat a bátorságról, az önazonosság vállalásáról és arról, hogy a múlt terheit hogyan lehet mások javára fordítani. A holokauszt emléke nemcsak történelmi tanulság, hanem a jelen kihívásaira is figyelmeztet – ezt Kalev ma is napról napra bizonyítja.
Fotó: LILY LESTER/VIA JTA
Kattintson ide, ha hozzá kíván szólni a Facebookon! További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.