A zsidó vallás két lényegi megkötést ír elő a szexuális együttlét kapcsán (maga a házasság mint követelmény1, illetve a menstruáció miatti elkülönülés, a nidá ideje)2, ám az egyértelmű, hogy akár természetes úton, akár orvosi segítséggel fogan meg egy házaspár gyermeke, az mindenképpen áldás. A gyógyítás micva: bibliai előírás3, hogy aki életet tud menteni, fájdalmat csökkenteni, gyógyulást elősegíteni, annak ezt meg kell tennie. Egy orvos számára micva mindent megtenni a pácienseiért, amire az orvostudomány lehetőséget kínál a háláchá keretein belül. Annál is inkább igaz ez meddőségi kezelésekben, mert sok esetben az első sikeresen kihordott, asszisztált terhesség után már teljesen természetes úton, spontán módon is meg tud foganni gyermek.
A gyerekvállalás micvája
„Adj nekem gyermeket mert, ha nem, akárha halott lennék!” – mondta a gyermekre vágyó Ráchel ősanyánk Jákovnak4. A Biblia számos leírásából kiderül, hogy a gyerek születése áldás, a gyermektelenség pedig egy csapás5. Olyan nagy csapás, hogy a gyermektelen ember egyike annak a négy esetnek, akiket a Talmud6 már életében halottnak nevez. A gyermekáldás az Örökkévalótól jön közvetlenül, ez egyike annak a három „kulcsnak”, melyet a Teremtő sosem ad át küldöttnek, vagyis angyalnak7.
A gyermekvállalás különlegesen fontos micvának számít, hiszen ez biztosítja az összes többi micva megtartását8. Nem véletlen, hogy ez a Tórában az első parancsolat9, ami abból a szempontból is különleges, hogy előbb „megáldotta őket [az első emberpárt] Isten” és csak aztán parancsolta meg nekik a szaporodjatok és sok sokasodjatok micváját.
A szaporodás az egyik legerősebb késztetése az embernek, miért kellett ezt mégis parancsba adnia az Örökkévalónak? Isten nem szeretné, ha csupán a spiritualitással foglalkoznánk, elhatárolódva a világ dolgaitól. Ezzel a parancsolattal, melynek célja, hogy fennmaradjon általa az emberiség, arra készteti az embert, hogy a mindennapi dolgokkal is foglalkozzon10.
A fent említett Ráchelen kívül több más meddő nőről is szól a Biblia, akiknek imával sikerült megváltoztatni sorsukat, és gyermeket szülni. Köztük van például Sára ősanyánk11, Rebeka ősanyánk12, Mánoách felesége is (Sámson anyja)13 és Cháná (Sámuel próféta anyja)14. Meglehetősen furcsa, hogy
még az ősapák és ősanyák is megküzdöttek a gyermekáldásért. Ennek
a Talmud szerint15 az az oka, hogy az Örökkévaló vágyakozik a cádikok imáira, ezért arra készteti őket, hogy fohászkodjanak. Ez azonban nem csak a cádikokra, a szentéletű emberekre igaz: sokszor az Örök-
kévaló csak az imáinkra vár, hogy részesíthessen bennünket áldásaiban16. Megakadályozni a gyermekvállalást olyannyira nem szabad, hogy Józsua büntetésként gyermek-
telenül halt meg, amiért egy bizonyos éjszakára nem engedte haza a katonákat, akik így nem tudták teljesíteni a szaporodjatok és sokasodjatok micváját17.
A zsidó hagyomány szerint18 életünk végén, amikor az égi bíróság előtt állunk, az első kérdések között szerepel, hogy vállaltunk-e gyereket. A háláchá még különböző engedményeket is ad annak érdekében, hogy megkönnyítsék a gyeremekvállalást. Így például még egy Tóratekercset is el szabad adni vagy Izrael földjét is el lehet hagyni, ha ez elősegíti a házasodást (és ezen keresztül a gyermekvállalást)19. Még
a gyászolónak is szabad házasságot kötni, sőt még akár a süve (gyászhét) alatt is lehet eljegyzést tartani20.
A Midrás szerint21 őseink azzal érdemelték ki, hogy megszabadulhassanak Egyiptomból, hogy még a rabság idején is rengeteg gyereket vállaltak – és ehhez hasonlóan a mi megváltásunk is a sok megszületett gyermek érdemében jön majd el. A lubavicsi Rebbe22 gyakran idézte a talmudi mondást23, miszerint a Messiás csak akkor fog eljönni, „ha már elfogytak a lelkek”, akiknek a földre kell érkezniük.
Ki teljesítette a micvát?
A fentiekből és abból, hogy a Tóra újra meg újra elismétli ezt a micvát, láthatjuk, hogy mennyire fontos parancsolatról van szó. Annyira fontos, hogy a lehető legritkább, ha valaki fel van mentve alóla24. [Sik Mózes (1807–1879) huszti rabbi szerint egyébként gyermeknemzés micváját nem kell külön kávónéval (vallási szándékkal és odafigyeléssel) csinálni25.] Bölcseink úgy vélték,
az ideális kor a házasodásra tizennyolc és húsz év között van26, „azért, hogy az ember ne essen bűnbe”27. Felső korhatár azonban nincs, ahogy a Talmud mondja28 Salomon király szavai alapján29: „ha volt feleséged fiatal korodban, akkor legyen feleséged idősebb korodban is, ha született gyereked fiatal korodban, akkor szülessen gyereked idősebb korban is.”
A Talmud szerint30 a tórai micva teljesítéséhez elég, ha valakinek egy fia és egy lánya van legalább. A túltetljesítés azonban ez esetben (is) dicséretes. Jesájá31 és Jeremiás próféták32, valamint Salamon király33 azonban a lehető legnagyobb családot javasolja, „mert nem tudod, melyik fog sikerülni, ez-e vagy amaz, avagy mind a kettő egyaránt jó?”34. Azt, hogy az előírt minimumon túl is legyen még több gyerek egy családban, kötelező törvényként idézi a Sulchán aruch is35.
A háláchá azonban nem csak erre a generációra tervez: ha valakinek meddő a gyermeke, az olyan, mintha nem teljesítette volna a micvát36. Akinek azonban – Isten őrizz! – meghal a gyereke, de van unokája már, vagy a betérő (akinek a háláchá szerint nincsenek vérrokonai a korábbi életéből), akinek korábbról van gyereke, teljesítette a micvát37.
Ha késik a gyermekáldás…
Ezek után felmerül a kérdés, mire kötelezi a háláchá az embert: meddig kell elmenni a gyermeknemzésért?
Bölcseink például azt írják, hogy ha az ember még nem teljesítette a gyermekvállalás micváját, akkor ne házasodjon olyannal, akinek valamilyen ok miatt (egészségi állapot vagy idős kor) nem lehet gyereke38 (kivétel ez alól, ha nagyon szerelmes az illetőbe…)39. A Sulchán áruch szerint40 pedig az az elfogadott ma, hogy nem bontanak fel egy jól működő házasságot csak azért, mert nem született a párnak gyereke.
De kötelező-e orvosi segítséget igénybe venni a meddőség elhárításához? Az általánosan elfogadott vélemény szerint41 – ahogy az összes többi micva esetében is – az embernek mindent meg kell tennie, hogy a parancsolatot teljesíteni tudja.
A meddőségi kezelések első lépése a pár kivizsgálása. Míg a leendő édesanya esetében ez nem ütközik semmilyen háláchikus akadályba, addig a férfiak vizsgálata már felveti az első vallási kérdést. A szükséges mintaadás ugyanis egyes rabbik szerint42 az onanizálás tilalma43 alá esik. Mások szerint44 – mivel ez gyereknemzés céljából történik – egyértelműen megengedhető annak, akinek még nincs két gyermeke45, sőt a salamoni kiterjesztés értelmében azoknál is engedélyezik, akik a minimumnál több gyereket szeretnének vagy ha pl. az édesanyának nagy szívfájdalmat okoz, hogy nincs több gyermeke46.
Egy kisebbségi és nem elfogadott vélemény szerint47 csak 10 év gyermektelenség után lehet engedményt tenni a férj kivizsgálására. Ezzel szemben az általánosan elfogadott álláspont az48, hogy ha már minden más lehetőséget kimerítettek, akkor nem kell várni a kivizsgálás megkezdésére. A lubavicsi Rebbe ennek kapcsán gyakorta idézte49 apósa utasítását arról, hogy „az embernek minden nehézséget vállalnia kell a gyermekvállalásért, erre kell feltennie az életét”.
A mintavételnek több különböző módja van, akár otthoni (pl. a PCT teszt), akár klinikai körülmények között. A háláchikusan és orvosilag is legmegfelelőbb metódus kiválasztásához érdemes szakértő ortodox rabbi útmutatását kikérni50.
Mesterséges megtermékenyítés a Talmudban
Ha bebizonyosodik, hogy természetes úton nem lehet a párnak gyermeke, felmerül a mesterséges megtermékenyítés lehetősége, ami számos háláchikus kérdést vet fel. Bár furcsának tűnhet, de ezekre a válaszokat már a Talmudban és többszáz éves háláchikus forrásokban is megtaláljuk.
Az ókorban elterjedt hiedelem volt, hogy fizikai kontaktus nélkül, valamilyen közvetítő közeg révén (pl. a fürdőben víz közvetítésével, egymás után használt ágynemű útján stb.) is teherbe lehet esni. Három különböző forrást találunk ennek az elképzelésnek kapcsán a Talmudban és más irodalomban.
- A terhes szűz
Ben Zomát (Erec Jiszráél, 2. század eleje) – írja a Talmud51 – azzal a kérdéssel keresték fel, hogy elvehet-e a főpap egy olyan lányt, aki terhes, de azt állítja magáról, hogy még szűz. (Tórai előírás52, hogy a főpap csak szűzlányt vehet feleségül.) Ben Zomá válasza szerint tényleg előfordulhat, hogy szexuális kontaktus nélkül teherbe essen valaki, ezért elveheti feleségül a terhes szűzlányt a főpap.
- Ben Szirá fogantatása
Az első Szentély idejében (polgári időszámítás előtt 2. században) élt Ben Sziráról (akinek könyve magyarul Sirák fiának könyveként ismert) feljegyezték53, hogy az anyja szexuális együttlét nélkül esett teherbe valamilyen közvetítő közeg útján, mégpedig magától Jeremiás prófétától. A hagyomány54 azzal is megpróbálja alátámasztani azt, hogy ők apa és fia, hogy mindkettejük nevének számértéke 271 (אריס ןב = והימרי).
- Idegen férfiak ágyneműje
Rábénu Perec (Franciaország, meg-
halt 1295) arra intette55 a nőket, hogy ne feküdjenek idegen férfiak által már használt ágyneműbe, nehogy annak közvetítésével teherbe essenek. Bár a gyerek nem számít mámzérnek (törvénytelen gyereknek)56, hiszen nem tiltott kapcsolat-
ból született, a későbbiekben testvérek házasságához és így vérfertőzéshez vezethetne. Viszont ha a feleség menstruációja miatt nidában van és a férje ágyneműjében alva esik teherbe, az véleménye szerint nem probléma, hisz a nidá törvénye csak a tiltott aktusra vonatkozik.
Ezekre a forrásokra a háláchikus irodalom a későbbiekben gyakran hivatkozik részletesebben, ahogy azt az alábbiakban láthatjuk is.
Így például Mose Lima (1615?–1670?) litván rabbi, a Chelkát möchokkék, a Sulchán áruch egyik komentárjában57 felteszi a kérdést, hogy abban az esetben, amikor valamilyen közvetítő közeg útján történt a fogantatás, teljesítette-e az apa a szaporodjatok és sokasodjatok micváját, és az így született gyerek jogilag a leszármazottjának számít-e (pl. örökölhet-e utána).
Smuél ben Uri Srágá Fájvis (meghalt 1706) fürthi rabbi, a Bét Smuél, a Sulchán áruch egy másik kommentárjában58 Rabénu Perec fentebb említett szavaiból következteti ki erre a kérdésre a választ. Ha ugyanis a közvetítő közeg útján fogant gyermek a biológiai apa többi gyerekének a testvére, akkor magától értetődően a gyerek a biológiai apa leszármazottja, amiből logikailag következik, hogy teljesíti vele a szaporodjatok és sokasodjatok micváját.
Ezt azonban Gád ben Joél rabbi, a Turé záháv a Sulchán áruch egy további kommentárjában (megjelent Żółkiew 1754)59 azzal cáfolja, hogy nem lehet egy tiltásból következtetni egy micvára, hisz egy tevőleges micvát nem lehet csak úgy véletlenül, cselekedet nélkül teljesíteni.
Azonban Judah Rosanes (1657–1727) konstantinápolyi rabbi a Misne lámelech című Maimonidész könyvéhez írt kommentárjában60 egy másik szempontat tárgyal. Három háláchikus következménye van annak, ha egy nő házasságtörést követ el: (1) maga a tiltott aktus nagy bűn61; (2) a gyermek, aki ebből a kapcsolatból fog születni, mámzér (törvénytelen) lesz (lásd fent); (3) ezekután a nőnek nem lehet kapcsolata a férjével62. Rábénu Perec egyertelműen elmondta, hogy ha nem fizikai kontaktuson keresztül jött létre a terhesség, akkor ez nem bűn, és a gyerek nem lesz mámzér. De a harmadik következményről nem beszélt, hogy engedélyezett-e számukra a továbbiakban a házastársi együttlét. Rosanes rabbi szerint, ha az első két következmény elmarad ebben az esetben, akkor a harmadik is elmarad, és nem lesz tilos a férjével való kapcsolat.
De Jonátán Eybeschutz (1694–1764) hamburgi rabbinak más a véleménye63. Szerinte még fizikai kontaktus nélkül is súlyos bűn, hogy nem a férjétől származik a gyereke, hisz a házasságtörés esetén a Tóra külön kiemeli nemcsak a tiltott aktust, hanem a gyereknemzés tényét is64.
Azonban Judah Rosanes rabbi azzal fejezi be a témát65, hogy ez az egész fenti eszmefuttatás nem állja meg a helyét, hiszen az alapfelvetést, miszerint közvetítő közeg útján teherbe lehet esni, a Talmud más helyen található leírása alapján66 lehetetlen. Rosanes rabbi nem az első volt, aki igy vélekedett: 600 évvel korábban Rábénu Chánánél (965?–1053) kairouani rabbi a fenti Talmud passzushoz fűzött kommentárjában67 már hozzátette, hogy „ez az eset természetfölötti esemény lenne”, ha megvalósulna. Mások68 ráadásul úgy vélik, hogy a fentiekben említett, megalapozatlan legendákból, mint pl. Ben Szirá esete, nem lehet háláchikus törvényeket levonni.
Mesterséges megtermékenyítés a modern korban
Az, ami a talmudi időkben csodaszámba ment, ma már mindennapos dolog, és napjainkra teljesen kiforrott technológia áll rendelkezésünkre. Az a tény, hogy a Talmud már tárgyalja a nemi aktus nélküli, közvetítő közeg útján történő teherbeesés kérdését, lehetőséget ad korunk rabbijainak arra, hogy a talmudi bölcseknek, a zsidó jog legnagyobb szakértőinek a véleményére alapozva hozzanak döntéseket.
Már a 19. század óta van lehetőség arra, hogy meddő pároknak orvosi segítséggel foganhasson gyermeke. A századfordulóra már donor
sperma útján végeztek megtermékenyítést, 1940-re pedig megvolt a technológia a sperma tárolására is, ami a spermabankok létrejöttéhez vezetett. Egy felmérés szerint az Egyesült Államokban évente kb. 10-20 ezer gyerek születik donor spermából, míg ez a szám Izraelben nagyjából 5-80069.
Ha a vizsgálatok azt mutatják, hogy egy házaspárnak nem lehet természetes úton gyereke, és már minden lehetőséget kimerítettek70, akkor nincs háláchikus akadálya, hogy a férj spermáját használva mesterséges megtermékenyítéssel foganjon gyermekük. Semmiképpen nem szabad elhamarkodottan belekezdeni ilyen eljárásba: mind háláchikus, mind egészségügyi szempontból fontos, hogy csak akkor folyamodjunk a drasztikusabb beavatkozásokhoz, ha a „szelídebb” gyógymódok nem hoztak sikert71.
Cikkünk második részében a különböző eljárások háláchikus kérdéseit járjuk körül, bemutatva a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatos előírásokat és tilalmakat.
A fogamzásgátlással és az abortusszal kapcsolatos kérdésekről lásd „Isten gyógyít, de azért orvos is kell hozzá” című írásunkat az Egység magazin 92. számának 18–20. oldalán.
|
Szgulák: Tettek, amik elősegítik az isteni áldást A lubavicsi Rebbéhez egész világról emberek ezrei fordultak tanácsért. Lehetetlen volt, hogy mindenkivel személyesen találkozzon, így kiterjedt levelezést folytatott angol, héber, jiddis és orosz nyelven. 1987-ben jóváhagyta azt a tervet, hogy közérdekű, tanításokat tartalmazó leveleit – a személyes adatok kihagyásával – publikálják az Igrot kodes című sorozatban. Ennek máig 32 kötete jelent meg, melyek közül néhánynak a szerkesztésében nekem is volt szerencsém részt venni. Héber és jiddis nyelvű, 1928 és 1977 között megjelent leveleiből eddig 12 227-et publikáltak. Angol nyelvű levelezésének feldolgozása is megkezdődött, ebből eddig csak nyolc kötet látott napvilágot. Keretes írásainkban gyermektelen pároknak írt leveleiből válogattunk, melyeken keresztül olyan szgulákat ismerhetünk meg, melyek a Rebbe szerint elősegíthetik a gyermekáldást.
A családi élet tisztasága „…előfordul, hogy Isten gyermek születésére adott áldásának az az akadálya, hogy hiányzik a családi tisztaság törvényeinek pontos betartása (nidá napjai alatti elkülönülés, a tiszta napok kezdetének ellenőrzése, alámerülés kóser mikvében stb.). A tudás hiánya hozza magával a teljesítés hiányát. Ezért fontos, hogy egy hozzáértő rabbival vegyék át ezeket a törvényeket azzal a céllal, hogy innetől pontosan teljesítsék az előírásokat72.” Ennek alapja egy bibliai versen73 alapuló Midrás74, mely szerint Isten azt mondta: „ha te nekem adod a [menstruáció utáni] hét tiszta napot, akkor Én neked adom a körülmetélés nyolc napját.”
A haj lefedése Volt, aki nem magának, hanem például a testvérének ügyében kért és kapott tanácsot. „Bizonyosodjon meg arról, hogy testvére felesége betartja-e nők hajának befedésére vonatkozó előírást, hisz ahogy a Zohár75 írja, ha a nő jár szemérmesen öltözve, különösen, ha letakarja a haját, akkor ennek érdemében lesznek megáldva fentről gazdagsággal, gyerekekkel és unokákkal76.” |
1 5Mózes 23:18.; Maimonidész, A házasság szabályai 1:4.; Sulcán áruch, EH 26:1., 177:5.; 2 3Mózes 18:19.;3 Uo. 19:16. Lásd részeletesen: „Zsidóság és orvostudomány” in: Egység 90. szám 18. oldal; 4 1Mózes 30:1.; 5 2Mózes 23:26., 5Mózes 7:14., 28:4., 18.; 6 Nödárim 64b.; 7 Táánit 2a.; 8 Széfer Háchinuch 1. parancsolat; 9 1Mózes 1:22., 28., 9:1., 35:11.; 10 Don Jichák Abrabánel kommentárja az 1Mózes 1:28-hoz (70. oldal); 11 Uo. 12:30. A Talmud (Jövámot 64a.) szerint Ábrahám is meddő volt; 12 Uo. 25:21. A Talmud (uo.) szerint Izsák is meddő volt; 13 Bírák 13:3.; 14 1Sámuel 1:2.; 15 Jövámot uo.; 16 Midrás Jálkut Simoni, Töhilim 874.; 17 Talmud, Éruvin 63b.; 18 Sábát 31a.; 19 Sulchán áruch JD 270:1, EH 1:2., 8. 20 Uo. 392:2. 21 Táná döbé Élijáhu zutá 14. fejezet végén. Lásd még Szotá 11b. 22 Lásd Likuté szichot 25. kötet 37. oldal. 23 Jövámot 62a. végén. 24 Lásd Ocár háposzkim 1. kötet eleje; 25 MáHáRáM Sik ál hámicvot 1. micva. Lásd még Encyclopedia of Jewish Medical Ethics (héber) 6. kötet 362. oldal 151. lábj.; 26 Az atyák bölcs tanításai 5:22., SÁ EH 1:3.; 27 Kidusin 29b. végén; 28 Jövámot 62b.; Maimonidész uo. 15:16.; 29 Prédikátor 11:6.; 30 Jövámot 61b. végén Bét Hilél véleménye szerint; 31 Jesájá 45:18.; 32 Jeremiás 29:6.; 33 Prédikátor 11:6.; 34 Prédikátor uo.; 35 EH uo. 8.; 36 Uo. 5.; 37 Uo. 6–7. Lásd uo. Chelkát möchokék 9. és Bét smuél, akik azzal a kérdéssel foglalkoznak, eleget tett-e a betér szülő a micvának akkor is, ha a gyerekei nem térnek be.; 38 Szotá 24a.; 39 SÁ EH uo. 2. RöMÁ.; 40 Uo.; 41 Cic Eliezer responsum 11. kötet 41:8. Elutasítja Panet Menáchem Mendel (1818–1884) dési rabbi eltérő véleményét (Sááré cedek responsum, Jore déá 143. fejezet); 42 Lásd Ocár háposzkim 9. Kötet 171. oldal; 43 1Mózes 38:7–10, SÁ EH 23:1; 44 Ocár háposzkim uo. 172–173. oldal; 45 Igrot Mose responsum Even háezer 1. kötet 70. fejezet, 3. kötet 14. fejezet, 4. kötet 73:3.; 46 Slomo Zálám Auerbach rabbi, idézi Nismát Ávrahám, EH 23:3.; 47 Minchát Jichák responsum 3. kötet 108:1.; 48 Cic Eliezer responsum 9. kötet 1. kapú 2. fejezet végén 11.; 49 Igrot kodes 6. kötet 180. oldal, 15. kötet 89. oldal; 50 Lásd még Encyclopedia uo. 6. kötet 371–374. oldal; 51 Chágigá 14b–15a.; 52 3Mózes 21:13.; 53 Álfá bétá döBen Szirá, Eisenstein kiadás 43. oldal. Idézi MáHáRIL Minhágim, Spitzer kiadás 610–611. oldal és mások; 54 Uo.; 55 Idézi Joél Sirkes krakkói rabbi (1565–1641) BáCH – Bájit chádás című kommentárjában, Jore déá 195:[5.].; 56 5Mózes 23:3.; 57 Even háezer 1:8.; 58 Uo. 10.; 59 Uo. 8. végén. Az 1. fejezet szerzőjéről lásd uo. az előszavában; 60 A házasság szabályai 15:4.; 61 3Mózes 20:10., 5Mózes 22:22–24., Jechezkél 18:11., 22:11., 33:26; 62 Sulchán áruch EH 11:1., 178:17.; 63 Bné áhuvá, Isut 15:6.; 64 3Mózes 18:20. („ne közösülj, hogy beszennyezed magadat vele”), 19:20., 4Mózes 5:13. Utóbbi két forrásban a magyar fordítás „hál és közösül vele”, „hál vele közösüléssel”-nek fordítja, de a szószerinti fordítás helyesen így szól: „hál vele gyereknemzési közösüléssel”. 65 Misne lámelech uo.; 66 Lásd Jövámot 55b. Toszáfot Éno bekezdésében; 67 A Talmud Chágigá 16a. oldal szélén található; 68 Lásd még Ocár háposzkim uo. 6. oldal első lábjegyzetében, Encyclopedia uo. 2. kötet 552. oldal és a 27. lábj.; 69 Encyclopedia uo. 550–551. oldal; 70 Lásd a 45–46. lábjegyzetekben; 71 Birkát bánim 7:6.; 72 Sulchán Menáchem 6. kötet 20. oldal; 73 Prédikátor 11:2; 74 Vájikrá rábá 14:7; 75 3. kötet 126a; 76 Sulchán Menáchem uo. 21. oldal
Megjelent: Egység Magazin 28. évfolyam 99. szám – 2017. október 18.
