A Tóra étvágya: minél többet tanulunk, annál többet akarunk
Oberlander Báruch rabbi Sávuot, a Tóraadás ünnepe kapcsán egy érdekes összehasonlításból indul ki. Peszách előtt van olyan előírás, hogy az ünnep előtti napon már ne együnk maceszt, hogy este, a széderasztalnál nagyobb étvággyal fogyasszuk. Innen adódhatna a kérdés: vajon Sávuot előtt is hasonlóan kellene tenni? Ne tanuljunk Tórát az ünnep előtti napon, hogy a Tóraadás estéjén és napján még nagyobb kedvvel forduljunk a tanuláshoz?
A válasz éppen az ellenkezője. A Tóra nem úgy működik, mint az étel. Az evésnél az ember jóllakik, és egy idő után már nincs szüksége többre. A Tóra tanulásánál viszont minél többet ért meg az ember, annál inkább érzi, hogy érdemes továbbmenni. Egy új gondolat újabb kérdést nyit meg, egy megértett részlet további mélységeket hív elő. Ezért Sávuot előtt nem kevesebbet, hanem éppen többet kell tanulni, hogy az ünnepen még nagyobb vággyal tudjunk kapcsolódni a Tórához.
Ehhez kapcsolódik a tejes ételek sávuoti szokásának egyik magyarázata is. A fejésnél nem lehet egyszerűen megállni: az állatnak szenvedést okozna, és a tejtermelés is visszaesne. Ha viszont folyamatosan fejik, akkor újra és újra jön a tej. Ez szép képe a Tórának is. A tanulást nem lehet hosszú időre félretenni azzal, hogy majd később újra ugyanolyan könnyen megy. A rendszeres tanulás hozza meg a belső lendületet.
Sávuot után ezért nem az ünnepi élmény elraktározása a feladat, hanem annak folytatása. Még többet tanulni, még jobban elmélyülni, még következetesebben gyakorolni. A Tóra étvágya tanulás közben nő: minél inkább él benne az ember, annál nagyobb örömmel halad tovább.
